Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A környék története az őskortól a népvándorlás koráig

ban fele hal, fele víz volt” — mondják az öregek és legyintenek hozzá. Mintha azt mondanák: szép volt, rég volt, talán igaz sem volt.

Ez az őstáj vette körül az embert, alakította ki életét, tevékenységét. Az őskorban telepek csakis ott keletkeztek, ahol a települők megfelelő életviszonyokra találtak.5 A víz bőséges halállományával nemcsak táplálékot nyújtott, de fontos útvonal is volt. Az egyes közösségek főleg a vízi, vagy azt követő úton érintkeztek egymással. A Dunát keletről szegélyező löszterületen nem volt nehéz kielégíteni a kezdetleges földművelés igényeit.0 A ligetes-erdős puszták pedig bőséges legelőt kínáltak az állattenyésztésnek.

Ilyen földrajzi adottságok mellett nem csoda, hogy Szeged- Öthalom lelőhelye után 1966-ban Madaras határában sikerült megtalálnunk az Alföld második őskőkori telepét, ahol azóta már három ízben folyt rövidebb leletmentés. A község téglagyárának agyagbányájában három tűzhely és számos pattintott kőeszköz került feltárásra. Az eszközök javarészén élénk használati fényt lehet megállapítani.7 A leletanyag a keleti-gravetti kultúrába sorolható. Ez az elnevezés nem fed azonos őstársadalmi egységet, de valamennyi csoportja szabad ég alatti településeken lakott, putrikat és kunyhókat épített magának; valamennyi hajlamot mutat törpe pengék készítésére. Földrajzi területek szerint jelentős eltérés alakult ki a Közép-Európától Szibériáig elterjedt kultúra egyes szakaszai között.

A madarasi tűzhelyekről vett faszenek vizsgálata 18080 ± 405 évben állapította meg a telep korát.8 A növénytani metszetek arról tanúskodnak, hogy a Duna-Tisza közének eme déli részén mintegy 18 000 évvel ezelőtt a fenyőfélék voltak túlsúlyban, de a nyírfa is honos volt, hiszen mindkettővel tüzeltek a madarasi telepen.9 A katymári téglagyárban előkerült gravetti penge arra figyelmeztet, hogy hasonló átmeneti, rövid ideig használatban volt vadász-telepekkel Nagybaracska környékén is számolhatunk.

A jégkorszak az emberiség kialakulásának háttere, az őstörténeti eseménysor kerete és valószínűleg az egyes fejlődési sarokpontok serkentője is volt. Egyfelől a jégkorszak lefolyása, másfelől az emberi faj kialakulása és mai állapotának elérése, fedi egymást. Egyszerre kezdődött mintegy 1 millió évvel ezelőtt, s egyszerre „fejeződött be” — megközelítőleg tízezer évvel ezelőtt. A madarasi lelőhely éppen a végét jelzi.

A jég visszahúzódása után a maihoz sokban hasonló éghajlati és talajviszonyok jöttek létre s a mai állat- és növényvilág ősei honosodtak meg hazánk területén. A délről felhúzódó népcsoportok kb. az időszámításunk előtti V. évezredben érték el vidékünket.

' A környék első faluszerű településeit a Körös kultúra népei hozták létre.10

E műveltség legtöbb lelőhelyét a Körösök tájáról ismertük ez ideig s a hazai kutatás nem tudott mit kezdeni a Vaskúton előkerült ilyen jellegű anyaggal, mert az teljesen külön állott az anyaterülettől és összekötő láncszemei sem voltak meg.11 Az utóbbi években azonban kitűnt, hogy a vaskúti telep nem áll egyedül, hiszen társait Szeremlén,12 Csátalján13 és Bátmonostoron14 is sike-28