Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Nagybaracska élővilága
vaddió érdemel említést. Növénytani tekintetben feltétlenül említésre méltó a 11 db lombhullató mocsárciprus (Taxodium disticum). Az akác, juhar és eper valamint a platán csak igen gyéren található. Az aljnövényzet — mint elegyes erdőé — dúsnak mondható, nagyméretű elszaporodását az erdőtisztítás fékezi meg. Kialakításában részt vesznek a gyalogbodza, feketebodza, vadalma, vadkörte, a tüskés galagonya, vörösgyűrűsom és a gyürice, melyek a bokorlakó madaraknak (vadgalamb, tövisszúró gébics, fekete és énekes rigó, fülemile stb.) biztosítják a költés feltételeit. Alacsonyabb szintet a csalánfélék: nagycsalán, aprócsalán, zsidócseresznye, héjakutmácsonya, bogáncs képviselik. Gyakori az elfásodott szárú, liánszerű erdei iszalag is. A gombák faj és egyedszámban ugyancsak elterjedtek. A sziget ma már kultúr táj, azonban a térszint legmélyebb részeit időnként a talajvíz elborítja, így hosszabb-rövidebb időre a nyílt víz is megtalálható. A viszonylag magas talajvíz éltette fűzfacsoportok, nádasok, sásfélék és az időszakos nyílt vízi vegetáció, a környezetben dúsan növő pázsitfűfélékkel együtt utolsó erőfeszítést tesznek az elhódított terület visszaszerzésére. A kultúrtájat átszelő kocsiutak, dűlőutak mellett főleg a mesterségesen megépített árkokban a földi szeder, a csalánfélék, pázsitfüvek, mályvafélék közül az orvosi ziliz él a bokorfűzek mellett. b) A vízinövényzet. A csatorna és a morotvák élővilága. Az ősi kép leginkább a szigetet kanyargósán átszelő morotvákban maradt fenn, sajnos nem teljesen háborítatlanul. A mes- , terségesen épített csatorna miatt a községhez tartozó területen két morotva jött létre. A csatorna és a morotvák élővilága megegyezik. A vízalatti növényzet nagy része moszat. A kova és csillárkamoszatok mellett nagy területeket borít a zöldmoszatokhoz tartozó békanyál. A magasabbrendűek közül a holt-ágak elmocsarasodását elősegítő hínárfélék a jelentősek. A süllő és átokhínár elszaporodása hovatovább a halászást, a nagyobb, elvágott s elúszva felgyülemlett tömegek a fürdőzést akadályozzák. A vízen úszó növények közül a legközönségesebbek a vízilencsék, a kis vízilencse és nagy békalencse, valamint a vízi rucaöröm. Az úszólevelű és vízből kiemelkedő mocsári növényzet közül főleg a holt-ágban élő, állományt alkotó levélrózsás súlyom található kitermelésre érdemes mennyiségben. Ma már csak néhány háznál eszik főtt gesztenyére emlékeztető ízű, keményítődús, tüskés termését. A sekélyvízű és lassan folyó helyeken a laza iszapos fenékbe gyökerező fehér tündérrózsa és a sárga tavirózsa, vagy vízitök kíséri a folyó két oldalát. A partot nád, gyékény, káka és sásszegély kíséri helyenként megszakítva. A nádkitermelés, a múlthoz viszonyítva kisebb mértékben, most is folyik, főleg télen. A learatott és kévébe kötött nádat a Bajai Nádgazdaság telepére gyűjtve exportálják, illetve egy részét nádpalló készítésére használják fel. Az elmúlt évszázadokban, egészen a felszabadulásig a nád képezte a tetőfedés alapját. A partokat keskeny sávban nyár-, fűzfélék és telepített akácsorok kísérik. Itt aljnövényzetben a farkasalma, libapimpó és pázsit-2* 19
