Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Állatvilága
fűfélék találhatók a mályvafélék mellett, átszőve a szúrós szederindákkal. A falu területén a telepített nyárfajták, akác, eper, a részben kipusztult japánakác és a keleti ostorfa díszítik az utak szegélyét. A község parkjaiban fenyőfajok, vadgesztenye, hársfélék, szivarfa, a díszbokrok közül a mályvacserje, jázmin, sóskaborbolya és aranyeső díszlenek. Az élősövénnyel: (spirea, szürke tamariska, közönséges fagyai) elhatárolt virágágyakban a szalvia, szegfű, bolytocska, kakastaréj, büdöske, rézvirág, petunia, árvácska, habszegfű, gombocska, törökszegfű, harangláb, dália, kardvirág, kannavirág és rózsák illatoznak kora tavasztól késő őszig. c) A homoktakaró növényvilága A bácskai térszín Duna felőli végződésének vonala nemcsak tájföldrajzi, hanem növényföldrajzi választóvonal is. A Duna—Tisza közi hátság homoktakarója Nagybaracska területén nyúlik a legnyugatabbra egész Duna—Tisza közén. A geológiai múltból, mely végül is homoktakarót borított a község keleti területeire, következik, hogy flórája eltér az ártér növényvilágától, és annál lényegesen egyhangúbb képet mutat. A mozgó homokon csak kevés növény tud megélni, részben azért, mert itt a megtelepedés okozza a legnagyobb nehézséget. Hiába hull rá a növénytársulás számtalan magja vagy termése e „mozgó talajra”, azon megtelepedni csak nagyon nehezen tud. A kultúrhatások előtt a mélyebben fekvő térszínen, ahol a talajvízszint magasabban volt, ritkás erdőség alakult ki a humuszos homoktalajon. Az elsődleges kultúrtáj a falu ÉÉNy-i részén hódított tért. A mozgó homok kisebb foltjain áldozatos munkával akácosokkal, szőlőkkel megkötött területeken születtek meg alacsonyhozamú gabonaföldjeink. Az alacsonyabb szintű növénytakaró kialakításában főleg a pázsitfűfélék veszik ki részüket. Ismertebb a homoki rozs, egérárpa, rozsnok és csenkeszfélék. Jellemző növénye a nagyobb területeket elborító királydinnye. Az utak mentén mindenütt közönséges a többféle bogáncsfaj, a pillangós virágúak számos faja pemetefüvekkel kísérve. A kutyatejfélék mellett a cickafark és az ördögszekér honos. Nagy területeket borít a gyógyászati téren értékes orvosi székfű. A homokbuckák, dombvonulatok lankáin, dűlőutak mentén mint különlegességet megtaláljuk a pusztai árvalányhajat. A kultúrtájak művelésével mindinkább háttérbe szorul a mezei zsurló és helyenként gyomszerűen megjelenő farkasalma Lényeges változást jelent a táj földrajzi arculatában és flórájában a földgyaluk munkája, mely a homokbuckák elsimításával a nagyüzemi szőlőművelés alapját biztosítja. Állatvilága A község környezetének természetes flórája egykor összehasonlíthatatlanul gazdagabb faunát rejtett magában, mint amilyent az állatvilág mai képe mutat. A kultúrtáj fokozatos terjeszkedése, illetve a vegetáció zsugorodása az állatvilág sorsát is meghatározza. 20
