Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
AZ URBÁRIUM BEVEZETÉSÉTŐL A REFORMKORIG Az úrbérrendezés mellett, amelyet a bécsi államférfiak Mária Terézia legsikeresebb magyarországi intézkedésének tekintettek, az 1760-as évektől Bécsből egymást követve érkeztek a Helytartótanácshoz a felvilágosult abszolutista kormányzatra jellemző népjóléti és egészségügyi rendelkezések. Ekkor fordult, többek között, az államhatalom figyelme a közoktatás felé, melyet eleddig teljesen a felekezetek tartottak kezükben. A királynő először az országgyűléssel akarta megreformáltatni az ország oktatásügyét, remélve, hogy a rendek nem lesznek szűkkeblűek anyagiakban e fontos kérdésnél. Az 1764—1765. évi országgyűlés azonban meggyőzte arról, hogy a rendekkel e téren sem lehet megegyezésre jutni. Az ügy irányítását ettől kezdve a bécsi udvari tanulmányi bizottság vette át, a gyakorlati feladatokat pedig a Helytartótanácson belül 1765-ben életre hívott tanulmányi bizottság intézte. Baracskán már az önálló plébánia megszervezésekor gondoskodtak a gyermekek taníttatásáról. Első tanítójuk Simonyi Márton volt, aki kezdetben 12 forintért és csekély terménybeli járandóságért szolgált.588 A kalocsai érseki hatóság, kihez az iskola tartozott, évről évre jelentést kért annak állapotáról, a tanulók előmeneteléről. A jelentések egy része éppen mostanában került elő a levéltárból, s jó betekintést nyújt az egykori állapotokba. Klinovszky Máté helybeli plébános (1771—1773 között volt adminisztrátor) jelenti, hogy az iskola épülete a tanulók és a tanulómester részére együtt és elkülönítetlenül épült s nagyon szűkös. Éppen ezért a tanulók befogadására és az iskolamester lakására elégtelen, sőt igen kényelmetlen.589 A jelentések negyedévi bontásban számolnak be az előmenetelről. 1773 első negyedévében 100 tanuló volt, de közülük harmincán sincsenek jelen a tanításon. 1774 második negyedévében 90 beiratkozottból húszán járnak iskolába. Az 1775. év telén 80 helyett ötvenen ha járnak, a többi ruhátlan s nem tud jönni. A jelentésből megtudjuk, hogy fiúk és lányok osztatlanul járnak egyetlen terembe. 1776-ban a 100 tanulóból mintegy 70-en látogatják az iskolát, a többi a szegénység (nyilván ruhátlanság) miatt nem tud jönni. A tanulók szüleinek nem kell pénzt fizetniök a mesternek. Eleinte szorgalmasan jártak, az eredmény is „gyümölcsöző”, de az utolsó negyedévben 5—15 a napi létszám. A következő évi (1777.) összefoglalásból az is kitűnik, miért ilyen kicsiny a látoga-189
