Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?

Üjfent hangsúlyoznunk kell, hogy csak a rendelkezésünkre álló 60 jobbágy adatai képezték számításunk alapját. Bizonyos helyesbítésre azonban van lehetőségünk. Ismerjük ugyanis a telkes jobbágyok kezén lévő összes földet, mely 1372,5 holdat tesz ki. Egyegy gazda kezén tehát átlag 15,2 hold föld volt. Az összeírás megmaradt 60 tagjának csak 13,1 hold, a hiányzó 30 telkes jobbágynak viszont 19,4 hold földje volt! A lista elején tehát a vagyonosabbak szerepeltek. Ugyanez derül ki, ha a „jobbágyhely minőségét” vizsgáljuk. A telekátlag (tizedestörtre átszámítva) 0,26. A meglévő 60 gazdának 0,22, a hiányzóknak 0,33 telke volt. Az első oldalakon tehát * -os telkeknél nagyobbak is kerülhettek összeírásra.

A házzal bíró zsellérek száma 95. A jobbágyhely (belsőség) így oszlik meg:

zsellér

%

0 —1 pozsonyi mérő

73

76.8

1f"2

16

16,8

21-3

6

6,3

95

99,9

Ha a házzal bíró zsellérek szántóterületét holdakban fejezzük ki és egymáshoz arányítjuk, akkor az alábbi képet kapjuk: Szántóföld Zsellér %

057

60,0

1—220

21,0

21-35

5,3

3 ír 4

9

9,5

41-5

3

3,2

5-—6 8

1

1,0

95

100,0

A házas zselléreknek tehát nem csak a portájuk kicsi, hanem majd kétharmadának szántóföldje sincs. Szántóterületük átlaga 0,9 hold a telkes jobbágyok 15,2 átlagholdjával szemben.

Tanulságos a rétek eloszlásának vizsgálata is. Az összeírás megmaradt részében szereplő telkes jobbágyok ilyen arányban birtokolják rétjeiket:

177

I