Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak
A fenti adatokból Baracska vagyoni erejének növekedése tűnik szemünk elé. Lassan már nem elegendő tágas a határuk: Gyurics pusztát is bérelni kezdik. A falu jövedelme 1343 forint ugyanakkor, amikor Almásé csak 1298, Csátaljáé 1078 és Dávodé 1107 forint.526 1760-ban Bács megyének 2000 forintot kell adnia a katonaság ellátására. A megye, — mi mást tehetne? — szétosztja a falvakra az összeget úgy, hogy 10 dicára 1 forint jut: Csávoly 16Ft Csatalia 16Ft Jankovácz32 Ft Baracska 17Ft Almás 25Ft Dautova 13Ft Katymár 27Ft Szántóvá 23Ft A falvak dicáinak számát úgy kapjuk, hogy a fizetendő összeget 10-el megszorozzuk. Ennek alapján Baracskán 170 dica volt.527 De mi is voltaképpen a dica? Lényegében egy elméleti adózási kulcs, amelynek alapján a beszedendő adót számították ki. Az általunk tárgyalt időben a föld termőképessége mellett figyelembe vették a háztartás felszereltségét, a jobbágy állatállományát és más, a jövedelmet befolyásoló tényezőket is.528 Ismeretéből viszont nem tudunk a háztartások számára, az egyes háztartások gazdasági helyzetére következtetni. Lehet egy kisebb falu vagyonos családainak több dicája és természetesen fizetni valója, mint egy nagyobb, népesebb, de mostohább viszonyok között élő község lakóinak. A falu nehezen viselte az egyre fokozódó terheket, melyeket az időnként beszállásolt katonaság csak súlyosbított. Signifer úr, a szász ezred zászlósa, például erőszakkal elfoglalt egy kertet Baracskán és gyümölcsét maga szedte le, pedig tulajdonosa nehéz fáradsággal ültette be azt gyümölcsfákkal. A bíró és az esküdtek véleménye szerint 6 forint kárt okozott.529 Persze néha a falu népe is fittyet hány a kamarai tilalmaknak, túlteszi magát az eléje szabott korlátokon. Behajtja jószágát a kamara tilalmas erdejébe, legelőjére, majd bogyót, gyümölcsöt, gombát szed, rozsét gyűjt, fát vág a kamarai erdőben; csíkászik, halászik a tavakban és a Dunában a nem bérelt részeken is, a réteken kaszál, a kamara tudta és engedélye nélkül kurta kocsmán méri borát; marhát, juhot, sertést vág a kamarai juss megkerülésével.030 Erdőnek ugyan a község is bőviben lehetett, mert 1759-ben a vármegye szükségletére 12 öl fát adott el 15 Ft 9 krajcárért és 6 zsák szenet 6 máriásért, mely összegről a falu bírója pecsétes nyugtát ad Boczor István megyei adószedő úrnak.531 A 6 zsák szenet csak akkor értettük meg, amikor előkerült a megyében lakó mesteremberek összeírása s ebben Baracskánál Pericsics Mihály és Trifun Pantaleia szénégetők szerepelnek.532 Az utóbbiról tudjuk más forrásból, hogy cigány volt. Faszenet égettek tehát ezek a „mesterek” és bizonyára a vasmunkát is ellátták. Magyarul amolyan cigánykovácsok voltak.533 A boltosok és iparosok 1762-es évi kimutatásában Dudás István kocsmáros, Kriker Mihály mészáros és Csizovszky József sörföző szerepel. A régebben Baracskán dolgozó Hiemer Benedek a mint-132
