Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak
1743-ból — tehát az indulás esztendejéből — igen részletesen ismerjük Baracska teljes állatállományát és vetésterületét. Adófizetők száma < r-+-0>' búza & C: 05 *-► árpa *3 Q No zab 3 repce g 05 3 összes vetésterület 1200 □ magyar hold Egy adófizetőre eső magyar hold Baraecska 48,51422 525 734 102961 1345 27,7 Monostor 13 24 3 4 31 15 1,2 Csátalja 66,5 382 114 176 6 679 339 5,1 Dávod 53,5 896 85 379 781439 71913.4 Gara 65,51434 37 56— 1527 76311,6 A szöveges rész megjegyzi, hogy az elvetett mag mintegy ötszörösét termette. Baracska összes vetésterületét tekintve messze vezet és az egy háztartásra jutó holdak számában is kimagaslik a szomszédos helységek átlagai közül. A termés szerkezetét tekintve Baracskáé a legegészségesebb és legváltozatosabb összetételű. A falu állatállománya ugyanekkor az alábbi képet mutatta: Adófizetők száma Ló Ökör Tehén Tinó Szarvasmarha összesen Bárány Juh Számos állat Egy adófizetőre eső számos állat Baraecska 48,5 53 64 52 22138 2812* 206 4,3 Monostor 13 13 2 17 19 322,4 Csátalja 66,5 64 47 88 27162 38 13234 3,5 Dávod 53,5 67 56 86 10152 28 67228 4.2 Gara 65,5122 108 146 57311 147 4448 6,8 Az egy adófizetőre eső számos állat vonatkozásában csak Gara múlja felül Baracskát, bár a szomszédos Dávod erősen megközelíti. Kimagaslóan sok viszont a juhok száma. A sertéseket nem írták össze, mert azok nem képeztek adóalapot. Tudjuk, hogy 1740-ben sok állat elhullott a kemény hideg miatt. 1743-ban, az öszszeírás évében viszont marhavész dühöngött a megyében. Az állatállomány tehát eredetileg nagyobb kellett legyen az összeírtnál/’81 A kamarai tisztviselők részletes kimutatást vezettek évről évre a gondjukra bízott helységek termelési eredményeiről, illetve az ebből adódó jövedelemről. 1744-ben így alakult a termelés: 121 Vetésterület pozsonyi mérőben
