Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak
Harmadszor: Minthogy némelly gazdáknak vagy attyoktul, vagy keserves keresményével keresgettek, vagy is maratt, azt észre vévén megh fogatta eőket vasban és árestomban mind addigh tartotta s verette, valameddig nem vallották meg, hogy hol légyen a pénzük, azt kőltvén, hogy találták, mellyel elvevén, úgy eresztette el eőket, melly cselekedetéért ugyan a Méltóságos Gróf Berényi Sigmond Püspök, és Fő-Ispán eő Excellentiája áristomban tétette, mind addig mig vissza nem atta. Mindezeket és többeket hasonlókat nem szenvedhetvén a Nemes Vármegye szabadságával, emlitett Földes Urunkat és a Nemes Vármegyét mindenekrül contentálván, némellyek közüliünk által költöztünk Tekintetes Nemes Bács Vármegyébe Fölséges Aszszonyunk cameralis földére, mivel pedigh a Nemes Vármegye gyakrabban említett földes urunkon kéri a portiot, Azért a borainkat le aristálta, holott ezen jelen való esztendőre is mind meg fizettük, noha sem magunk, sem barmaink, majd esztendeje nem lakunk a földén, hanem még az után három esztendőre kőveti rajtunk. Annak okáért mélly alázatossággal könyörgünk ezen Fölséges Királyi Tanácsnak méltoztasson attyai képen mi rajtunk ügyefogyottakon könyörülni és sérelmes voltunkat meg orvosolni, következendőképpen jószágunkat kezünkhöz vissza szabaditattni. Melly kegyelmes gratiáját Excellentiatoknak, Nagyságtoknak, ha mi megh nem Szolgálhattyuk, az irgalmas és igasságos Szerető Isten legyen meg potolója, és fizetője, maradván szüntelenül A Fölséges Királyi Hely Tartó Consiliumnak alázatos legh kisebb szolgaj hivei Szécsőy lakosok.”475 Eddig tart a levél, melynek azonban — világos, tiszta magyar nyelve mellett — több fogyatékossága is van. A levelet nem a lakók írták, csak így fordulhat elő, hogy több ízben is Szecsőnek írja a felfogadott kancellista vagy jegyző a falu nevét. De ez még nem okozna zavart. A nagyobb baj az, hogy a dátumot nem tüntették fel, s nem szerepel a helység sem, ahová átköltöztek. Csupán annyit tudunk meg, hogy Bács megye valamelyik kamarai helységébe jöttek át, ilyen viszont éppen Bács megyében számtalan akadt. Szerencsére az egykori hivatalnok pontos és lelkiismeretes ember volt. A szekcsőiek panaszos leveléhez csatolva megtaláltuk a Helytartótanács rövid, latin nyelvű leiratát, mely az ügy kivizsgálását rendeli el és utasítja a megyét, hogy amennyiben „a dolgok úgy vannak, ahogyan előadattak,” sürgősen orvosolják azokat. Az akta keltezése: 1742. december 5., a panaszos levél tehát valamikor 1742 nyarán-őszén íródhatott. A szekcsőiek kálváriája azonban ezzel még nem ért véget. Átköltöztek ugyan Bács megyébe — a helység nevéről változatlanul hallgatnak a felterjesztések —, de volt földesuruk továbbra is követeli rajtuk a tizedet, adót és azzal fenyegetőzik, hogy még 3 évig kipréseli azt belőlük. Erre a szekcsőiek újra a Helytartótanácshoz 118
