Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak
A RÉGI LAKÓK ÉS AZ ŰJAK Sokáig rejtélyesnek tűnt, hogy a XVII. század első felében szereplő rácok hová lettek az idők folyamán, illetve a község jelenlegi színmagyar lakossága miképpen került ide. Hosszú kutatás után végre az alábbi levél kezünkbe adta a megfejtés kulcsát: Felséges Királyi Hely Tartó Consilium Kegyelmes Uraink! Méltóságos alázatossággal való Instantiánkat lábaihoz le borulván Excellentiátok, Nagyságtok Kegyelmes színe eleibe nyuitván, alázatosan rövidségünket delegállyuk, Minthogy Tekintetes Nemes Baranya Vármegyében Szecső nevű hellységben, már sok esztendőktől fogvást laktunk, méglen élőbbén kegyelmes Uraink bírták, Minek utánna pedig Bésán Sándor Urunk kezében meg írt helységünk került, a’ kegyesség hellyet kegyetlenséget nyilván tapasztaltuk, és tapasztalunk; ez alább következendő keserves Expositionk szerint Elsőben : A szántó földeket, és réteket elvette tőlünk, és a Nagy Erdőnek igazított, hogy ircsuk, azt is véres vereitékünkkel megh cselekettük, a’midőn pedigh megh irtottuk, azt is mind el vette tőllünk, és keserves nyomorúsággal más Uraság földéről kereshettük megh portionkat, és árendánkat. Másodszor: Eő véle kötött contractusunk szerint mind árendát és mind pedigh napszám szerint munkát híven bészolgáltattuk, mégis maga személlyé szerint, hol barkoczás bottal, hol pedig csákánnyal számtalan házainkra jött hajdúival, ajtónkat bé vagdalta úgy hogy egy ajtó sincsen Szócsőben paraszt lakosé, a kin nem látszatnék vagdolása és annyira már meg vert sokokat közüliünk, hogy 4 Gazda ember megh halt keze miat, némellyek pedigh tudván irgalmatlanságát térden könyörgöttek néki, hogy ne verje, inkább valamit kívánna megh fogják fizetni, akkor annyit húzott rajta, amennyit akart, ez nem lévén elég árestombon sanyargatta, annak utánna árestom pénzt nagy vastagon húzott rajtok. 117
