Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A KMP elvi állásfoglalása a baranyai kérdésben
lapokat a szociáldemokrata és polgári radikális emigránsok is. Ezeknél fontosabb az a tény, hogy közvetlen személyes kapcsolatot tartottak a baranyai kommunistákkal.19 A szerb Belügyminisztérium közölte Baranya alispánjával — 1920. május 7-én —, hogy a magyar kommunisták bécsi összejövetelén elhatározták, együttműködnek a csehszlovák és a jugoszláv kommunistákkal. 1921. február 26-án közölte Bécs. Prága és Budapest között szolgálatot teljesítő kommunista futároknak a nevét is. A felsorolásban szerepel: Arnold Keliner, Nagy Emesie, Geldfuck Simon és Horvát Lehel.20 A nemzetközi viszonyokban bekövetkezett változásnak, a baranyai helyzet belső fejlődésének, a köztársasági gondolat feltűnésének és erősödésének, a köztársasági gondolattal kapcsolatban exponált októbrista-szociáldemokrata, polgári radikális, a kisgazdapárt balszárnyához tartozó politikusok egyre sűrűbben megjelenő, egyre részletesebb nyilatkozatainak, az emigráció berkeiben folyó vitáknak, s mindennek alapi aként a KMP KB-nak a magyar, így természetesen a baranyai dolgozó tömegekkel szembeni felelősségérzetének lett az eredménye, hogy a Proletár 1920. december 23—i számában megjelent ,,A baranyai köztársaságról” címet viselő, első nagylélegzetű helyzetelemzés. A cikk bevezetőjében rámutat azokra az okokra, melyek megteremtették a baranyai köztársaság emigráns illúzióját. Ilyenek elsősorban a külpolitikaiak: „... beszélnek a jugoszlávok rokonérzéséről, a kis antant demokratikus irányzatáról, agyon elemzik az európai helyzetet egy magyarországi demokrácia szükségességének javára.. . Jól értsük meg egymást. Valljuk, hogy a. mai Horthy-ország akasztófaerdejét talpalatnyi területtel sem szabad gyarapítani. Ha tehát arról van szó, hogy most elfogadható eszköz van Baranya visszacsatolásának megakadályozására, akkor a legrosszabb esetben is nem lehet nem helyeselni ennek az eszköznek igénybevételét.”21 Ez viszont nem jelentheti minden elvi szempont feláldozását az ideiglenes taktikai szükségesség miatt, s nem lehet ok arra, hogy „oktalan reményeket keltsünk... az emigrációban is, Magyarországon és Baranyában is.” Majd így folytatják: „Ha használnánk valami becsületes ügynek azzal, hogy kíméljük az illúziókat, hallgatnánk. De mert tudjuk, hogy egyenesen ártunk a proletariátus ügyének a hallgatással, szeme közé kell nézni a baranyai köztársaságnakÚjólag felhívják a figyelmet arra, hogy a kérdés mozgatója a szén. Jugoszlávia most az egészet bírja, s ezt nem akarja kiengedni a kezéből egy bizonytalan, számára a békeszerződésben biztosított kontingensért. Ezen túlmenően a dunai hajózás szempontjából is érdekelt.22 Ezért sem adja át Baranyát, és mindent elkövet, hogy ne kelljen átadnia. Ennél többet a jugoszlávok nem akarnak és nem is akarót)
