Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A KMP elvi állásfoglalása a baranyai kérdésben
hatnak. Ezt tudnia kell minden kommunistának, Sem a külpolitikai viszonyok, sem Jugoszlávia jelenlegi osztály erőviszonyai23 most más akarási lehetőséget nem nyújtanak.” Eddig ebben a törekvésében a kisantant és a nagyantant is támogatta, nem lehetett kifogása ellene, mert Horthyékat a nyugat-magyarországi kérdésben Baranyával fenyegette. Jugoszlávia ekkor hívja segítségül a „nem kompromittált emigrációt'’ és az „önrendelkező baranyai népet.” A Nemzeti Tanács, a köztársaság, „holnapután esetleg más jelszó” mind kétségtelen a jugoszláv célt szolgálja: a pécsi szén megtartását. Ez nem baj, hogy így van. Csak abból következik baj, ha nem tudjuk, hogy így van. „Ma már a szén miatt sem közvetlen érdeke a szerb királyságnak Magyarország demokratizálása.” Az is bizonyos, hogy nincs neki, még ha ilyen fajta érdeke lenne is, az antant akaratától független olyan ereje, hogy akárcsak a diktatúra alatti Szegedet is csináljon Pécsből és Baranyából. Hogyan származhat ebből a helyzetből jugoszláv támogatású, autonóm baranyai köztársaság? Jobb volna esetleg, ha másképp lenne. De jó, hogy legalább így van. Hogy csupán jelenlegi gazdasági érdekeit tekintve nem adja át Jugoszlávia Baranyát Horthyéknak. Ha így látjuk a helyzetet, akkor ez a jelenlegi jugoszláv taktika nem zavarja a magyarországi és baranyai proletariátusnak a fehér terror elleni küzdelme taktikáját. A Horthy-uralomnak való ártás közvetlen érdeke a magyarországi proletariátusnak. Baranya dolgozóinak igazán elsőrendű célja, hogy ne erezzék a keresztény Magyarország „felszabadító” áldásait. Ki kell használnunk tehát ezt a reális helyzetet, anélkül, hogy irreális légvárakat építenénk rá. Hogyan történhet ez? Érdeke-e ennek a dolgozó osztálynak, hogy csalóka álomképekkel bolondítsuk őket, mint jóhiszemű álomkergetők, és rosszhiszemű kalandorok teszik; éppen nem. Illúziók felkeltése és ébrentartása nem forradalmasító eszközök. Sőt. Ha a baranyai proletariátus a jugoszláv támogatásra mint kősziklára épít, ha a magyarországi proletariátus csak a baranyai köztársaságtól vár felszabadulást; akkor forradalmi öntudatuk elsekélyesedik. Különösen áll ez, ha olyan ábrándokat, mint félig kész terveket tárunk eléjük, melyek megvalósításában magunk sem hiszünk, melyek keresztülvitelének meg nem felelő osztályerőviszonyok állnak útjában. Nincs borzasztóbb egy fehér terror alatt nyögő proletariátusra, mintha állandóan konkrét formában eléje tárt külső segítségben csalódik. Amilyen helyes és szükséges a világ folyásából azokra a törvényszerűségekre rámutatni, amelyek a proletariátus hitét ébren tartják, éppen olyan veszélyes az ilyen konkrétumokkal való játék. A Kommunisták Magyarországi Pártiának a baranyai kérdésben tehát az a kötelessége, hogy a jugoszláv taktikázást higgadtan, 61 T I
