Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A Tanácsköztársaság bukásától 1921. januárjáig
ahol egyesek nyíltan a bevonulás ellen agitálnak.” A csendőri nyomozás szerint valóban izgattak, de nem a bevonulás ellen, hanem a „földosztásból kifolyólag ”78 A siófoki fővezérség és a Külügyminisztérium összekötője, Eckhardt Tibor azt javasolja szeptember 9-i átiratában, hogy Soós tábornok az alárendelt katonai parancsnokságok útján gyűjtse össze az SHS állam területéről áttoloncoltakat, „annál is inkább, mert a Pécsről beözönlő munkásság túlnyomó részben vörös érzelmű s így — pláne ha kereset nélkül szétszóródnak az országban — nem kívánatos elemet képez s a közrendre is veszélyessé válhat.” Az áttoloncolt munkásokat katonai felügyelet alá helyezik, katonai munkákat végeztetnek velük, s főleg a Tolna megyei (Szászvár, Nagymányok) bányákban lennének felhasználhatók.79 A pécsi munkások megtorpanását, augusztusi hallgatását döntő módon a szerbeknek ilyen magatartásában kell keresnünk. A munkásoknak ez a visszavonulása az adott körülmények között feltétlenül helyes volt, soraik rendezését jelentette. A felesleges erőveszteséget így tudták elkerülni. Már 1919 januárjából van adatunk arra, hogy a szegedi ellenforradalmárok francia és szerb támogatással megkezdték hírszerző mellékállomásaik kiépítését. Ennek a szolgálatnak a továbbfejlesztése érdekében tartották szükségesnek, hogy Baján és Pécsett „egy pár tisztből” felállítsanak ilyet. Feladatukat az ottani „vörös front” nyilvántartásában, és a Budapesttel való összeköttetés felvételében jelölték meg a „Dunától nyugatra és keletre.”80 Ezek a csoportok említett feladataikon kívül az ellenforradalmi erők várható bevonulását igyekeztek előkészíteni, illetve ennek érdekében a két város jobboldali érzelmű erőit titkon összefogni. A szerbek általában szemet hunytak tevékenységük felett.81 Az ellenforradalmi szervezkedéshez való viszonyukat is az szabta meg, hogy a megszállt terület megtartása érdekében — figyelembe véve a béketárgyalások menetét a szerb belpolitika alakulását — milyen taktika alkalmazása látszott legcélravezetőbbnek. A Fővezérség már szeptember 9-e előtt illegálisan Pécsre küld egy Weiszer nevű egyént, aki a Pécsett tartózkodó Inselt István alezredessel működött együtt.82 Inselt szeptember 13-án jelenti egy hosszabb levélben, hogy sikerült a szerb parancsnokkal, Vuicsics alezredessel megállapodásra jutnia, hogy a Pécsre menekült és az ide gyülekezett kommunisták közül a veszedelmesebbeket kiviteti a demarkációs vonalra, és átadja a magyaroknak. A levél arról is beszámol, hogy a 9. számú páncélvonatot és teljes felszerelését a még mindig kommunista érzelmű munkások Bükkösdnél szerb területre kívánják áthozni. Vuicsics ezt elárulta Inseltnek, aki sietve értesítette Siófokot. Az alig néhány napos szerb parancsnok a legszigorúbb titoktartást kéri, mert ha feljebbvalói megtudnák, hogy ilyen értékes
