Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A Tanácsköztársaság bukásától 1921. januárjáig
pécsi lapok állandó témái a a fehérterror. Ezt ellensúlyozandó keresztény szellemű hírlapoknak és a vörös uralmat leleplező röpiratoknak egész tömegét csempészték át a somogyi és baranyai megszállt területre. Hiányolták a kühöldön folytatott propagandát, javasolták ennek gyors megszervezését.72 A magyar hatóságok igyekeztek erősíteni a demarkációs vonal megszállását — különösen október elején — egyrészt azért, hogy csökkentsék, vagy ha lehet megakadályozzák a magyar kommunisták közlekedését, másrészt a jugoszláv katonák „bolsevizálódása” miatt sűrűsödő ,.puccs okát” — megvár területre történő átcssnásokat — lehetetlenné tegyék. A védekezés mértékét jelzi az elfogottakkal szembeni magatartás szabályozása. A Fővezérség táviratilag rendelte el, hogy a gyanús személyeket be kell kísérni a legközelebbi ügyészségre. Akikről kiderül, hogy kommunisták, a helyszínen agyonlövendők.73 A hatalomra segített ellenforradalom „likvidálta” a kommunistákat. függetlenül attól, hogy délszlávok vagy magyarok voltak. Külpolitikai szempontból viszont óvakodtak minden demarkációs vonal mentén bekövetkezhető incidenstől, mert azok kedvezőtlenül befolyásolhatták a békeszerződéssel kapcsolatos törekvéseiket.74. E kettős feladatot igen nehéz volt ellátni.75 1920 őszén új rendszert vezettek be a demarkációs vonal őrzésében. Ennek tapasztalatairól jelentette az érsekcsanádi hajóállomás parancsnoksága a következőket: „... a rendszer eddig a demarkácionális vonalnak csupán ezen a pontján van él et beléptetve, félős tehát, hogy a kommunista agitátorok, kémek és árdrágítók hamarosan a vonal másik pontján fognak igyekezni az ország belsejébe jutni...” A forradalmi ténykedések átcsaDására és az esetleges bandabetörésekre hivatkozva szükségesnek ítélték a leendő — ez 1919 őszén közelinek tűnt előttük — országhatár lezárását.76 Jelentkeztek olyan vonásai is a „háromszögek” történetének, amelyek főként 1921-ben erősödtek fel. Mindkét esetben a végső döntés reményének mozgatóereje húzódott meg a háttérben. A baranyavári járásból november 27-én 6—700 „szerb ajkú polgár” érkezett Pécsre — pópáik vezetésével — azzal a céllal, hogy „Baranyának és Pécsnek idegen impérium alatti” meghagyását kieszközöljék. A szerb tisztek minden áron való maradásukat hangoztatták, s a legénység fékezhetetlenségével riasztgatták a lakosságot. A viszonyok alakulását szimatoló fehérek pedig attól tartottak, hogy a bányászok és kommunisták kihasználiák az „őrségváltással” kapcsolatos felbolydulást." Idegesen csaptak le minden veszélyesnek tűnő jelenségre, főként a fehér bevonulás ellen agi tálókra. Csurgóról jelentették táviratilag: „... a környékbeli falvakban a bevonulás ellen izgatás folyik. Pozitív adatok vannak Szánd (Csurgótól 20 km-re É-ra) községről, 25
