Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - A manarchia összeomlása és a déli területek megszállása

adásában ez a vonatkozás részletesebben így hangzik: „—Magyarország ezenkívül részleges jóvátétel címén megadja a szövetséges és társult Hatalmaknak az évenkénti szállításra vonatkozó előjogot, 5 évre a jelenlegi Szerződés életbeléptetésétől számítva, a pécsi bányákból származó olyan mennyiségű aknaszénre, mely mennyiséget a Jóvátételi Bizottság fog időszakonként meghatározni s melyre nézve a Jóvátételi Bizottság fog rendelkezni a szerb-horvát-szlovén állam javára, később meghatározandó feltételek mellett. ”M Magyarországnak 30 év alatt kellett kiegyenlítenie tartozásait. A 30 év 1921. május 1-el kezdődött.

A szén árának megtérítése ügyében — olvashatjuk az 1921 február 3-án tartott minisztertanács jegyzőkönyvében — „a Jóvátételi Bizottság úgy határozott, hogy az árát a SHS állam nem fogja megtéríteni, hanem a szén árának megfelelő összeg Magyarország jóvátételi számlájának javára lesz elszámolva. A magyar kormány ennek a határozatnak megváltoztatását kérte. Ezt a kérést a Jóvátételi Bizottság budapesti irodája elutasította, illetve addig nem hajlandó felülvizsgálni, amíg a szállítás meg nem indul. A szénszállítás a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányáiból történik: a naponkénti szénmennyiségek árát a jugoszláv kormány a szénszállítás kezdetétől f. évi január hó 25-ig bezárólag a Társaság javára térítette. Ebben a helyzetben kénytelenek voltak a napi 1000 tonnát szállítani. Ennek árát a Társaságnak az állam köteles fizetni. Ez havi 60 millió korona.” A fentieket előterjesztő pénzügyminiszter felhívta a minisztertanács tagjainak figyelmét: számolni kell azzal, hogy az 1921. szeptember 12-től 1922. január 25-ig szállított mennyiségért kifizetett pénzt az SHS kormánynak vissza kell fizetni. Ez kb. 90 millió korona. Ezt mint előirányzat nélküli kiadást a „háborús utóköltségek” című fejezetnél újonnan nyitandó címen kell utalványozni. A minisztertanács ehhez hozzájárult.55

tJjabb nehézséget okozott a párizsi nagykövetek tanácsának 1920. május 7-én kelt jegyzéke, amely a pécsi szénbányák termelésének felosztása tárgyában hozott határozatot tartalmazta. Ezek szerint: „En exécution des dits dispositions la Commission des Réparations a. décidé que l’État S.H.S. aura droit pour la première année á recevoir 54 % de production nette des mines du bassin de Pécs, savoir: des mines de Pécs, Vasas, Szabolcs, Somogy, Komló, Szászvár et Nagymányok.”56 A magyar kormány a békeszerződés ide vonatkozó határozmányának ezzel a kiszélesített értelmezésével nem értett egyet; azt, figyelembe véve a kérdéssel kapcsolatos előzetes tárgyalásokat, érthetetlennek tartotta. E határozmány betartása mellett ugyanis Jugoszlávia részesedése a szoros értelemben vett pécsi szénbányákból 67,5 %-ra emelkedett volna.

A kormány — a békeszerződés határozmányának a maga számára