Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - A manarchia összeomlása és a déli területek megszállása

az, amely már a világháború idején terveket kovácsolt Szerbia határainak kiterjesztésére, s most a győztesek támogatását igyekezett minél jobban kihasználni. Súlyos bel- és külpolitikai helyzete ellenére egyre nagyobb szerepet játszott az SHS állam irányításában. Ez érezhető politikájának egészén, különösen pedig olyan kérdések kezelésén, mint a baranyai.

Jugoszláviának feltárt szénlelőhelyei ekkor még csak Trifailban (Trbovlje) voltak. A boszniai, szerbiai szénrétegeket még nem fedezték fel.48 A bányák egy része á központi hatalmak seregeinek viszszavonulása során súlyosan megrongálódott. A szénellátás nehézségeit növelte az is, hogy mind a boszniai, mind pedig a trifaili szénbányák csak barnaszenet szolgáltattak. A tüzelőanyaghiány a jugoszláv vasipar termelési tevékenységét jelentős mértékben hátráltatta, mivel kőszénben és kokszban nagy volt a hiány.49 A kormány kénytelen volt a vasra kiviteli tilalmat elrendelni, A helyzetet súlyosbította a bányák termelésének csökkenése.50 Ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy a szerb burzsoázia nagyszabású iparosítási tervet dédelgetett, aminek — Reményi megállapítása szerint51 — a megszállt pécs-vidéki feketeszén terület képezte volna fő energiabázisát, érthető az SHS kormányok görcsös erőlködése Baranya megtartására. Az SHS királyság részéről Magyarországgal szemben megnyilvánuló elzárkózásnak fő gazdaságpolitikai motívuma ez volt. Az egymást követő jugoszláv kormányok — mint ezt dolgozatunk is bizonyítja — mindent megtettek a siker érdekében.

A magyar kormányzat — elsősorban a „Fővezérség” — számítva Baranya közeli visszacsatolására, már 1919 októberében tervet készített a bevonulásra. Ebben olvashatjuk: „Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy a felszabaduló szénbányákban a munka folytonossága megmaradjon — a menekülve volt bányamunkások újra munkába állíttassanak és a szén-kitermelés az országnak és a vasutaknak szénnel való ellátása érdekében a maximumra fokoztassék.. .”52

A Fővezérség Hardy sorhajóhadnagyot 1919 novemberében bizalmas feladattal Pécsre küldte. Tárgyalásai során Moornak a következő, széntermeléssel kapcsolatos kérdéseket adta át:

1. Megkaphatná-e a magyar állam már most a bányák napi termelésének egy részét?

2. Mekkora a napi termelés, és miért ilyen kicsi az?

3. Hány munkás dolgozik most?53

Eredményt — a békeszerződést sem írták még alá — természetesen nem érhetett el. A békeszerződés VIII. részéhez tartozó V. függelék 1. §-a képezte a baranyai szénkérdés alapját. Ennek értelmében „La Hongrie donne en outre aux puissances alliées et associéesune option pour la livraison-•• d’une quantité de charbon de traction provenant de la mine de Pécs---” A békeszerződés egyik magyar ki-