Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
hivatal vezetését. Első intézkedése az volt, hogy a városi iktató napi lezárása alól felmentette Puskás Dezső dr. polgármesterhelyettes, volt főjegyzőt s az iktató aláirását Gyorgyevics Miklós volt árvaszéki ülnökre bízta. E naptól kezdve tehát a napi postát szerb megbizott vette át s igy a közigazgatás szerb ellenőrzés alá került. A hivatal átvétele akként történt, hogy 1918. december 14-én, szombati napon dr. Vojnics Tunics István szerb főispán megjelent Meskó Zoltán kormánybiztos-főispán hivatalában s felhívta, hogy hivatalát adja át. Meskó Zoltán hivatkozva a belgrádi megegyezésre és a megszálló csapatok parancsnokságával történt megállapodásokra, a kormány nevében tiltakozott a hivatalátadás ellen s kijelentette, hogy csak az erőszaknak engedve távozik helyéről. Ekkor két katona karonfogta és kivezette a főispáni szobából. Ugyanakkor megjelent a városházán Dolinka Vazul volt szabadkai 6-os honvédhadbiztos is, akit a Narodna Uprava Baja város polgármesterévé nevezett ki. Dolinka Vazul egyébként Baján született s Baja város ösztöndíjával végezte el a Ludoviceumot. Szerb volt, de magyarul tisztán beszélt. Ebben az időben a megyében már ismeretes volt Scultéty Ferenc alispán körrendeleté, amely — kormányintézkedésre hivatkozással — felmentette a megyei és községi tisztviselőket a magyar államnak tett esküjük alól az esetre, ha a szerb megszálló hatalom tőlük uj esküt követelne. A városházán azonban ekkor még erről a rendeletről hivatalosan mit sem tudtak. Dr. Vojnics Tunics István, szerb cirill betűvel irt főispáni kinevezését december 15-én adta be az iktatóba s az eredetiben 20900/918. kig. szám alatt ma is a városi irattárban fekszik. Ebben a kinevezésben a Narodna Uprava megszabta a főispán jogkörét, mely a közigazgatás minden ágának irányítására és felügyeletére kiterjedt s egyben utasította, hogy az összes állami, törvényhatósági, önkormányzati és községi tisztviselőket eskü letevésére szólítsa fel, felhatalmazta egyben arra is, hogy azt a tisztviselőt, aki az esküt le nem teszi, azonnal elbocsássa. A tisztviselők között hamar elterjedt a hir, hogy a szerbek esküt fognak tőlük követelni. Hosszas megbeszélések után abban állapodtak meg, hogy, ha tőlük olyan esküt nem kérnek, mely őket a magyar nemzeti érdekek elleni magatartásra kötelezi, leteszik az esküt és a város érdekében a helyükön maradnak. Meskó Zoltán kormánybiztos kijelentette, hogy gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter azt követeli a tisztviselőktől, hogy helyükön maradjanak, de írásbeli utasítást felmutatni nem tudott. Csak később, 1918. december 27-ike után érkezett meg a városhoz a magyar kormány alant következő rendelete, mely a tisztviselő kérdésben az akkori magyar kormány álláspontját tartalmazta : „160338/918. M. E. III. (Baja 21554/918. kig.) Tudomásomra jutott, hogy egyes szerb csapatok által megszállt vármegyékben és városokban a Narodna Uprava csak akkor hajlandó az alkalmazottakat működési körükben meghagyni, ha egyenként külön kérvényben bejelentik, hogy a Narodna Uprava szolgálatába lépnek és neki leteszik a hivatali esküt, amely egyebek közt azt tartalmazza, hogy az alkalmazott a Narodna Upravához hű lesz s annak rendeletéit megtartja. Minthegy a N. U. ezen eljárása a fegyverszüneti szerződés I. 76
