Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
bajai ügyvédeknek nem kellett szerb felirásu táblákat kitenni s békésen folytathatták gyakorlatukat. Á Narodna Uprava és a közigazgatás. A közigazgatással már erélyesebb kézzel bánt el a Narodna Uprava. Elrendelte a szerb hivatalos nyelv használatát az egész közigazgatásban. Természetes, hogy megfelő készültségű tisztviselők hiányában ez a rendelkezés sem volt keresztülvihető s a belső hivatalos nyelv úgy a városházán, mint a vármegyén a magyar maradt, ám ha a nyelv kérdésben kénytelen volt is engedni, annál kíméletlenebb ül járt el a városi önkormányzat ellen ; 1918. december 17-én hivatkozva arra, hogy a Bánát, Bácska és Baranya azokkal a határokkal, amelyeket az antant balkáni haderői vontak meg, az Újvidéken 1918. évi november hó 25-én tartott nemzetgyűlésen „a nemzetek önrendelkezésének „magasztos elve“ alapján Magyarországtól úgy államjogi, mint politikai és gazdasági tekintetben véglegesen elszakadt“ — elrendelte a városi törvényhatósági bizottság feloszlatását s helyette az úgynevezett prosireni senatot (kiszélesitett tanács) állította fel. Ugyanekkor elrendelte az ekkor már úgyis csak névleg élő Magyar Nemzeti Tanács feloszlatását. A városi közigazgatás a sok rendszertelen intézkedés ellenére igyekezett a ráhárult feladatoknak megfelelni. Nehéz volt azonban akkor eredményeket elérni, amikor a jóakarathoz hiányzott a hatalom. Kényes kérdés volt a rombolások által okozott károk megtérítése. A kereskedők kártérítést kértek s a magyar belügyminiszter el is rendelte az adatok beszerzését (19945/kig. 1918. Baja) egyúttal a fosztogatók kinyomozását is. (20410/kig. 1918.) A magyar közigazgatás azonban nem tudott eredményes munkát végezni, mert a szerbek hamarosan kezükbe vették a bajai rendőrség vezetését. A szerb rendőrfőkapitány azonban a fosztogatók nyomozása helyett inkább politikával foglalkozott. A katonaság is nyomozott eleinte a fosztogatók után, néhányat le is tartóztatott közülök, később azonban szabadon bocsátotta valamennyit. A pánszlávizmus. A Narodna Uprava kíméletlen és céltudatos szlávositó törekvései következtében a takosság egyszerre szembe került a délszláv problémával, melynek súlyát, lényegét, jelentőségét alig ismerte. A magyarság, mely túlnyomó többségében békésen élte a maga boldog, kispolgári, hétköznapi életét, az egész pánszláv mozgalomban nem látott egyebet, mint néhány nyugtalan szláv pap és tanító egyéni akcióját, akarnokoskodását; s ha közvetlen környezetében találkozott pánszláv gyanú alatt álló egyénnel, hajlandó volt benne gonosztevőt látni, de semmiesetre sem tudta elképzelni, hogy az illető valami nagyjelentőségű, élőmúlttal biró és akkor is élő nemzeti, faji gondolat fanatikus apostola, korszakokat formáló történelmi erő egy-egy erőeleme volna. A pánszlávizmus nem a szláv néptömegek leikéből fakadt, hanem a leghatalmasabb szláv birodalom : Oroszország volt cárjainak politikai, 73
