Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

jelentést Hechtl rendőrkapitány arról, hogy a polgárőrség beszervezése eddig eredménytelen maradt.

A péntek-szombati nap egyébként is az izgalmak napja volt. Jöttek rémhírek mindenfelől : a budapesti rendzavarásokról, Tisza megöletéséről, akihez csendőrségi őrizet dacára be tudtak jutni, Cinkota ég, Arad lángokban áll, az ellenség betört . . .

Részben nem igaz, egyrészben túlzott hírek, de amelyek Baján is mindenkire hatással voltak. Pénteken a rendzavarás nem elégedett meg ablakbeverésekkel, de a malom megtámadásához is vezetett. Szombaton délelőtt már az utca rendje is felbomlott. Inzultálták a tiszteket, fenyegették a polgárokat. Megszállva tartották a vasúti állomást.

Ilyen izgalmas hangulatban kaptam délben a hirt, hogy proskribáltak vannak s azok között vagyok, akikkel még ma „végezni“ fognak. Rögtön rá jön a jelentés, hogy Móder tanácsnok tanyáját kilenc katona már meg is szállta. Weisz polgármesterhelyettes mondja, hogy ő is hallott a dologról, de nem vette komolynak. Móder tanácsnok teszi a javaslatot, hogy, amig a rend helyre nem áll, addig ne legyünk szem előtt, mert jelenlétünkkel csak izgatjuk a különben is izgatott kedélyeket. Az előterjesztés észszerűnek tetszett előttem s miután a jelen volt két úrnak véleményét kikértem, Móder javaslatát elfogadtam, az érdekelt tisztviselőket szabadságoltam, magam pedig átadtam a hivatal vezetést a polgármesterhelyettesnek azzal, hogy egyelőre félreállok, ha szükséges, elmegyek.

Tény az, hogy délután már jártak a városházán zajongó katonák ; tény az, hogy másnap reggel, azután az idegbontó éjszaka után, amelyről azonban nem értesülhettem, hogy inkább csak rablásban és fosztogatásban telt el, reggel 7 óra tájt már keresett egy vad katona azon a helyen, ahova családommal félre vonultam.

Azt mondta, hogy tudja, hogy itt vagyok s ismételt tagadásra az volt a válasz : majd meggyőződünk róla.

Ekkor, ezen izgalom hatása alatt határoztam el magam a távozásra, gondolva arra is, hogy a városba sehová sem mehetek, mert akárhová is megyek, szívesen látott nem lehetek, hiszen kiszámíthatatlan veszélyt viszek magammal.

Kocsin mentem, mert tudtam a vonatok zsúfoltságáról, hallottam a sok halálesetről, amelyet a tolongás okozott s ezért a három kis gyermekemmel nem mertem magam a vasútra bízni.

Az ut sokáig tartott, mert a lovak gyengék, az ut rossz volt s a haladás óvatosságot igényelt. Ezért csak kedden délután értem be Szabadkára. Családomat elhelyezve, első dolgom volt érdeklődni, hogy mi van itthon, ahonnan eddig értesülést kapni nem tudtam. Miután a válasz megnyugtató volt, a másnap reggeli vonattal jöttem s mentem a városházára folytatni a dolgom.

Csütörtökön azonban tudomásomra lett adva, hogy a közönség ellenem fel van háborodva ; kötelességmulasztással és gyávasággal vádol s a Nemzeti Tanács egyhangú állás-62