Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

pontja szerint a város nyugalma érdekében kívánatos volna, ha nemcsak a városházán, de még az utcán se mutatkoznám s a nemzeti tanács nem vállalhat felelősséget biztonságomért. Súlyosan hibáztam, mert a kapitánynak a süllyedő hajót csak utolsónak szabad elhagyni 1 Ez a hasonlat lehet tetszetős, de nem helytálló. Mert nem a hajó süllyedt, hanem elhatározásom idején az én tudo­másom szerint , úgy állt a helyzet, hogy komoly veszélyben van a hajó kapitánya s egy-két tisztje s ezek minden véde­lem nélkül állanak. Használhattam volna-e a városnak ittmaradásommal ? Megakadályozhattam volna-e a történteket ? A városnak fűző­dött-e ahhoz valami érdeke, hogy az életem könnyelműen koc­káztassam ? Micsoda eszmének, vagy célnak állott volna ez a szolgálatában ? Az ittmaradás nem bátorság lett volna, amely karöltve jár a veszélyességgel, hanem oktalanság minden szempontból, a családom szempontjából pedig egyenesen bűn. Azután kérdem : a rendfenntartás, a közbiztonság meg­óvása mióta a polgármester kötelessége ? Amikor én a polgárőrség szervezését — ismétlem, nem utasításra, hanem a saját kezdeményezésemből — megindítot­tam, én nem kötelességet teljesítettem, hanem azon felülvalót cselekedtem. De megtettem, mert a szükségét láttam és sose késlekedtem, sose vizsgálgattam feladatköröket, ha a belső érzésem úgy sugallta, hogy tenni kell. Hogy azután az én idejében megindított akcióm nem vezetett eredményre, az bármennyire is sajnálatos, következ­ményeiben bármennyire is súlyos, az én hibámul mégsem ró­ható fel. Az előrelátást illetőleg az események engem csak igazolnak, de nem vádolnak. Mondják, hogy miért nem kiáltvány utján szóltam az egész közönséghez : akkor felállítható lett volna a polgárőrség. Ezt a módot tudatosan nem használtam, mert ez esetben aligha lett volna elkerülhető a nem kívánatos elemek távoltar­tása. A történtek ebben is igazoltak. Készséggel elismerem, hogy a 12. óra után való hirtelen szervezkedésben a nem kí­vánatos elemek becsuszása elkerülhető nem volt, de bizonyos, hogy az általam még nyugodtabb időkben megindított szer­vezkedést ilyentől óvni lehetett és kötességszerű volt. Nagyon fájt, hogy az én szociális érzéstől áthatott mun­kásságom dacára proskribált lettem. Hogy okául tekintettek olyan dolgoknak, amelyek nem tőlem függtek, de amelyek súlyosságán mindig iparkodtam s többször sikerült is enyhí­teni. De bármennyire is igaztalannak találtam ezt, megértem és megbocsájtom azoknak a szűk látkörű, sokat szenvedettek­nek, hogy első fellobbanásukban velem szemben is igaztala­nok voltak. Az azonban keserűséggel tölt el, hogy a történtek után azok közül is, akik előtt polgármesteri működésem nyitott könyv, akik látták magatartásomat és helyzetemet az utolsó napokban is, — azok nem azzal fogadtak engem, a sietve 63 I

Next

/
Thumbnails
Contents