Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
„Érk. 918. nov. 13. 159/főisp. 1918. 19335/kig. 918. A magyar belügyminiszter rendelkezése folytán arra az esetre, ha idegen hatalmak csapatai szállnák meg Baja város területét, szigorú miheztartás végett közlöm ; a lakosság nyugalomra intendő és valamennyi állami és önkormányzati hatóság és hivatal folytassa működését és azok közegei, anélkül, hogy a megszállóknak esküt tennének, jelenlegi helyükön maradjanak és feladatkörüknek tegyenek eleget. A közönség és a hatóságok a megszálló csapatokkal szemben előzékeny, lehetőleg barátságos magatartást tanúsítsanak és mindennemű összetűzést és ellenállást kerüljenek. Lefegyverzéssel szemben ellenállni nem szabad. A hatóságok a megszálló csapatokkal igyekezzenek összeköttetésbe jutni és a közrend, a közbiztonság és a lakosság élelmezésének biztosítása érdekében összhangzó közreműködést kifejteni. K. m. f. Jakabffy főispán s. k.“ Rendkívül fontos és tanúságos okmánya ez az akkori időknek. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezt a főispáni átiratot a városi iktatóban november 13-án iktatták és semmi nyoma nincs annak, hogy ezt a főispáni s illetve belügyminiszteri rendelkezést a tisztviselőkkel közölték volna. Tény, hogy november 13-án megérkeztek az első megszálló szerb rajok s igy az átirat kiplakatirozásra nem kerülhetett, de ez felesleges is lett volna, mert a városi tanács nov. 11-én közzétett „Felhívásában“ már szabályozta a közönség magatartását. Szerb megszállás. November 13-án következett be az esemény, melynek eljövetelét a férfikora delén akkoriban túljutott nemzedék el sem tudta képzelni. A magyarság az 1867-iki kiegyezés s illetve az 1878. évi boszniai okkupáció után a katonailag erős monarchián belül, békés európai légkörben élt ; meg volt a teljes biztonságérzete ; a kapitalizmus erősödése nem aggasztotta ; a szociális problémákat rendőri ügyeknek nézte ; a nemzetiségi mozgolódásokat nem vette komolyan ; sejtelme sem volt az izgatok külföldi propagandájának erejéről ; alig hallott arról, hogy a franciák Elzászra gondolva, évtizedekkel előbb világgá röpítették a nemzetek önrendelkezési jogának elméletét ; azt meg épen nem tudta, hogy a monarchia nemzetiségei ennek az önrendelkezési jognak kisajátításával mennyire népszerűsítették a külföldön önállósulási törekvéseiket. Külpolitikai érzéke teljesen hiányzott ; azokat az eszmeáramlatokat, melyek a nyugat-európai néptömegeket mozgatták, nem igen ismerte. Azt hitte a magyarság, hogy azzal a teljes polgári egyenjogúsággal, mely románnak, szlávnak, németnek, tótnak egyaránt biztosította a kultúra és civilizáció áldásait : a teljes egyéni, lelkiismereti szabadságot, egyenlőséget, a politikai, gazdasági jogokat, már eleget tett minden emberi kötelességnek s veszélytelennek tartotta a külföldön működő nemzetiségi propagandát. Sajnos a külföld komolyan vette az alaptalan vádakat s azt képzelte, hogy mi kíméletlenül elnyomjuk a nemzetiségeket. így alakult ki az az európai közvélemény, mely a népek ezerféle43
