Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Függelék - Merk Zsuzsa - Rapcsányi László: A múlt ébresztése
220 fantáziáját nem ragadta meg sem a hősi jelenet, amint a sisakos lovag ledöfi az előtte álló zöld sárkányt, sem a nemesi származás öntudata. Nemzetiségi környezetben is büszkén magyarnak vallotta magát, bácskai magyarnak. Knézy Lehelnek az első világháború idején három és fél évig tartó katonai szolgálatáról néhány egyenruhás fotográfián kívül csak egyetlen hivatalos irat maradt. Ez a Honvéd Igazolványi Lap is csupán lajstromozás, általános adatok rögzítése. A dokumentum 1918. június 17-ei dátummal igazolja, hogy Knézy tizedes a Magyar Királyi 30. Honvéd Pótzászlóalj keretéhez tartozik, a sorozási évfolyam 1899. „Orvosilag megvizsgáltatott, féreg- és fertőzésmentesnek találtatott. Foglalkozása ügyvéd, illetősége Hódság község. 168 cm magas, és magyar, német, szerb nyelven beszél.” Az irat igazolja, hogy a népfelkelői szolgálat alól 1918. november 30-ig felmentették. Az igazolványhoz kapcsolódik a körbélyegzős Szolgálati jegy, mely megerősíti, hogy Knézy Lehel a 30. honvéd gyalogezred lábadozó állományába tartozik. Az első világháború végének eseményei és riasztó hírei Zomborban találják a Knézy családot. A szerb csapatok megszállják Bácskát, a Baranya - Pécs - Baja háromszöget is. A trianoni döntés után 1921-ben Baja és környéke felszabadul a megszállás alól, de Zombor a Szerb - Horvát - Szlovén Királysághoz (a későbbi Jugoszláviához) kerül, így a Knézy család választás elé kényszerült. Változatlanul otthon érezték magukat a városban, és sokan tanácsolták, hogy ne higgyenek a rémhíreknek, maradjanak, hiszen jól beszélik a szerb nyelvet, nem fogják kiutasítani őket. A család mégis a menekülést választotta Magyarországra, Bajára. Knézy Lehelnek a Trianon utáni Magyarországon rendeznie kellett állampolgársági helyzetét. A magyar állampolgárság fenntartása iránti kérelmét 1922. március 2-án jelentette be Baja törvényhatósági jogú város tanácsának. Kérelmét a belügyminiszter 1924. április 5-én elfogadta. Megmaradt egy végzés, miszerint a Rendőrség Bajai Kapitánysága igazolja, hogy Knézy Lehelnek és családjának 1926. október 25-től a bajai Czirfusz Ferenc utca 25. szám alatt van bejelentett lakása. Egy új határokkal kijelölt Magyarország állampolgára lett, és elbúcsúzott Hódságtól, Zombortól, korábbi élete helyszíneitől. Bejegyeztette magát az Ügyvédi Kamarába, újrakezdte ügyvédi gyakorlatát. Hamar közismert és közkedvelt személyiség lett Baján. Tagja a város törvényhatósági bizottságának, és a tanácsüléseken hangoztatott várospolitikai nézetei, valamint újságírói, szerkesztői tevékenysége, cikkei serkentették a város szellemi életét. Felelős szerkesztője volt a Független Magyarság című politikai, ellenzéki napilapnak. Mindezek mellett tb. főügyésze Csonka Bács-Bodrog vármegyének, elnöke a Bajai Szőlősgazdák Egyesületének, az Önkéntes Tűzoltó Testületnek, alelnöke a Bács-Bodrog Megyei Gazdasági Egyesületnek és a Bajai Ipartestület mellett működő Iparoskörnek. Ügyésze a Bajai Kölcsönös Önsegélyző Hitelszövetkezetnek, a Bajai Baromfi, Galamb és Nyúltenyésztő Egyesületnek stb. Megélhetésének biztosításán túl rengeteg időt rabló megbízást, alkalmi feladatot kapott és vállalt. Zsúfolt életrendje ellenére Knézy Lehelnek mindenre volt ideje. Derűs lelkű családapa volt, kiterjedt família vette körül. A társaságban kedvelték, értette a tréfát, szerette a gyerekeket. Erzsébet lányának gyermeke, Veronika nevű unokája ezt írta emlékezéseiben: „Nagyapának mindig
