Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
A Névén támadása. Tomovics Mirkó a cikkben azzal vádolta meg Dolinkát, hogy sohasem volt szerb barát, s hogy legfőbb vágya volt úgy Tomovicsot, mint dr. Maticsot felakasztatni. Ebben a törekvésében — irta — szolidaritást vállalt azokkal az általa privilegizált magyar ügynökökkel és csempészekkel, akiknek Matics dr. és Tomovics hadat izent. Dr. Vuich Maximot és Katanics Antalt Dolinka Vazul titkos csempészeinek nevezte. Felszólította Dolinkát, hogy jelöljön meg csak egyetlen egy „magyar ágenst“, akit rendőreivel, vagy hivatalnokaival a szerb államra veszélyes munkájában megzavart. „Amit Párisban jól végzett el, azt itthon teljesen lerombolta, úgy, hogy az Ön munkája a nullával egyenlő“ vágja a cikkíró Dolinka szemébe. Dolinka a hibás, hogy a szerb kormányzás erkölcsi értéke nulla alá esett. íme a bizonyíték, írja tovább : „Dolinka parancsára a rendőrség letartóztatta Boros József szállodást s nem is engedte el addig, amig kártérítés cimén nem fizetett neki 40.000 koronát azért, mert a háború alatt Dolinkát feljelentette, akit ezért be is zártak.“ Megjegyzi a cikkíró, hogy Boros József ellen a vádat senki sem igazolta. Természetes, — folytatta a cikk — hogy ilyen rendőrségnek nem lehet tekintélye. Szemrehányást tett Dolinkának azért is, mert nem akadályozta meg Szavics kapitány rapid meggazdagodását. Felvetette a cikkíró a kérdést, vájjon Dolinka nem tudta volna-e megakadályozni, hogy dr. Vuich Maxim és Katanics Antal nem szláv elemekkel tömjék meg az államhivatalokat ? Keményen vádolta azzal is, hogy „tévedésből“ helytelen intézkedéseket tett Pockkal és Aczéllal szemben, akik addig (vagyis a cikk megjelenése napjáig) 20.000 — nem szláv aláírást — gyűjtöttek össze a Bajai Háromszögnek Jugoszláviához való csatolása érdekében : „ellenben bizonyára „tévedésből“ nem intézkedett — gúnyolódik tovább a cikkíró — az ő kapitánya : Hollós (Hechtl) ellen, aki szerbeket küldött az akasztófára, az ő Oltványija, Kollerje és Huberje ellen, akik titkos összejöveteleket tartottak és százezreket hoztak Magyarországról államellenes agitáció céljaira.“ Megvádolta a cikk továbbá Dolinkát azzal is, hogy a város érdekeit az állam érdekei elébe helyezte. „Akkor is tévedett talán Dolinka, — kérdezi a cikkíró, — amikor Tomovics elfogatta Borbiró (Vojnics) dr. volt polgármestert, akinek asztalán egy olyan Párizsba küldött brossurának a szövegéi találta meg, mely megsemmisítette Dolinka összes addigi munkájának eredményeit ?“ Ilyen ágenseket nem fogott el Dolinka rendőrsége, — irja tovább — sőt inkább útjába állt mindig Tomovicsnak, ha azok ellen el akart járni. Koller Dezső s társai letartóztatásával kapcsolatban szószerint idézi Dolinka szavait : „Akiket ön letartóztatott, azokat én is mind előjegyeztem internálásra.“ 161 I
