Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
addig jelentgetett rólunk Belgrádba mindenféle vad dolgot, mig végre mégis csak elrendelték internálásunkat. Szabadkáról való hazatérésünk óta egyébként nem volt nyugodalmunk. Igen kellemetlen izgalmat váltott az is ki, hogy dr. Petrovics János szabadkai ügyvéd beperelt bennünket 10.000 korona ügyvédi költség erejéig. A szabadkai járásbíróság 1921. február 18-ára tűzte ki a tárgyalást. E napot követő harmadik napra, február 21-éré Jakovljevics r.-főkapitány megidézte Weisz Nándort, Koller Dezsőt, Posta Árpádot, Kocsis János dr-t., e sorok Íróját, Benkő Sándor ezredest, Örkényi Józsefet, Losonczi Györgyöt és tudomásukra adta, hogy a szerb belügyminisztérium Valjevóba való internálásukat elrendelte. Felhívta az összeseket, hogy még aznap az internálási igazolvány kiállításánál leendő felhasználás végett egy-egy arcképet adjanak le s hogy legkésőbb este nyolc órára mindenki jelentkezzék a rendőrségen, még pedig ruhával és egyebekkel felszerelten, mert az éjszakát már a rendőri szobában fogjuk tölteni. Közölte azt is, hogy másnap reggel elindítanak bennünket Valjevóba. Következő nap Szabadkán és Újvidéken keresztül két szerb csendőr kíséretében Belgrádba vittek bennünket. Ott a törvényszéki fogdában nyertünk elhelyezést. Onnan harmadnap szállítottak bennünket a Száván hajón Zabres nevű állomásig. Itt ebédet kaptunk, majd keskenyvágányu vonatra ülve, este 8 óra tájban Valjevóba érkeztünk. Érkezésünket a fogházvezető tisztviselő nyomban jelentette a főszolgabírói rangban levő nacselniknek, aki rögtön eljött a fogdába s miután kijelentettük, hogy sajátunkból fogjuk magunkat élelmezni, azonnal szabadlábra helyeztetett bennünket, de meghagyta, hogy naponként a reggeli órákban jelentkezzünk nála. Mint szabad polgárok járhattunk a városban és az azt körülvevő hegyes vidékeken. Nyomatékosan figyelmeztetett bennünket azonban a nacselnik arra, hogy tartsuk magunkat távol mindenféle olyan helytől, ahol verekedés vagy tüntetés van, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljünk. Azt is tanácsolta, hogy lehetőleg ne járjunk nyolcas csoportban, mire mi elhagytuk közös szállodai lakásunkat és négyes csoportban a falu két ellentétes részén, béreltünk magánházban lakást. Külön az öregek, külön a fiatalok. Mint afféle jól begyakorolt politikai üldözöttek, iparkodtunk a kapott utasításoknak mindenben megfelelni, amivel főnökünk rokonszenvét sikerült oly mértékben megnyerni, hogy egy alkalommal egy szerb pópával, aki azt követelte tőle, hogy bezárva tartson bennünket, alaposan összekapott s azt rendre utasította. Eltekintve, hogy élelmezésünk a Bajáról hozzánk juttatott összegekből kissé túlszerény volt — lévén minden élelem, tüzelőanyag és lakás igen drága — nemcsak a szimpatikus járási főnök figyelmessége, de az ős-szerbiai lakosok jóindulata, velünkérzése — mert gyakran akadtunk olyanokra, akik megszólitottak bennünket : sokan voltak olyanok is, akik 148
