Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VII. Türr visszatérése hazájába
73 ♦ Üj korszaka, új iránya nyilt meg élete tevékenységének. Hősi kardja végleg visszakerült hüvelyébe. Alig nézett szét idehaza, teljes erővel megragadta lelkét az a nagy ellentét, melyet az ő két fogadott hazája, Olasz- és Franciaország s szülőföldje gazdasági és kulturális állapotai közt tapasztalnia kellett: Mint Széchenyi, aki szintén a katonaságot ott hagyva állt a magyar nemzet kulturális és gazdasági újjáteremtésének az élére, hogy a békés és szorgalmas munka apostolává legyen: Tiirr is lelke egész melegével, a külföldön szerzett gazdag tapasztalataival az ország kulturális, de különösen gazdasági fejlesztésének kívánt hasznos, munkás tényezője lenni. Alig tért vissza hazájába, szülővárosa 1867. 136. közgy. 4.24572 kig. sz. a kelt közgyűlési határozatával díszpolgárává választotta. A kormány figyelme is csakhamar felé irányult s igyekezett őt az ország újjáalkotásának nagy munkájába bevonni. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök — tudva azt, hogy a 60-as évek első felében és 1866-ban Tiirr sokat érintkezett a délszlávokkal — megkérte, menne le Zágrábba, kipuhatolni a horvátok hangulatát és kívánalmait. A horvátok igen rokonszenvesen fogadták. Két napon át tárgyalt a vezető férfiakkal, meghallgatta szenvedélyes kifakadásaikat, vitatkozott velük, végül felszólította őket, hogy foglalják írásba óhajaikat. Meg is tették. Ezt magyarázó levél kíséretében felküldte Bécsbe Andrássynak, aki leküldte Pestre Deáknak. Megalakították a regnikoláris bizottságot, az Írást elfogadták a tárgyalás alapjául, de a horvátok bizonyos óhajait nem teljesítették, a pénzügyi kérdésben Deák véleménye kisebbségben maradt, az a „fehér lap“ tehát, amit a horvátok állítólag kaptak a magyar kormánytól s amit később annyit felhánytorgattak, igazában csak legenda, mert a horvátok óhajait erősen megrostálták. De a horvátok azért megnyugodtak s a helyzet idővel azért mérgesedett el, mert a magyarság nem kereste az érintkezést a horvátokkal s — amint Tiirr helyesen megjegyzi — kevésbbé igyekeztünk megismerni Horvátországot, mint Ázsiát vagy Afrikát. Amikor a koronázás után másodszor tért vissza hazájába, 1868. tavaszán, egy napon Andrássy Gyula gróffal beszélgetve, a
