Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VII. Türr visszatérése hazájába
74 ♦ miniszterelnök megemlítette, hogy most már el kellene mennie tisztelegni a királyhoz. — Nagyon szívesen, — felelte Türr, — de meg kell jegyeznem, hogy az olasz király tiszteletbeli főhadsegéde vagyok és csak ebben a minőségemben mehetnék a királyhoz. Két órával rá Andrássy megüzente, hogy ő Felsége délután négy órakor magánkihallgatáson fogja fogadni. — Elment tehát a budai váriakba. A rendkívül érdekes kihallgatás lefolyását s ennek folyományait maga Türr következőleg beszéli el: „ö Felsége igen kegyesen fogadott, megköszönte nekem, hogy beszédeimben és hírlapi cikkeimben akkoriban minden alkalommal a békés irányzatot hirdettem. — Amióta Felségedet magyar királlyá koronázták, felelém, minden magyar hazafinak kötelessége a király mellé állani. Ez a kihallgatás igen nagy feltűnést keltett mindenfelé. Mikor visszajöttem Turinba és a királynál jelentkeztem, ezekkel a szavakkal fogadott: — Hát az ön kihallgatása! Mondja csak, hogy történt az? Elmondtam a történteket, és hangsúlyoztam, hogy I. Ferenc József mennyire fátyolt vetett az 1848. és 1867. közt lefolyt eseményekre. Viktor Emánuel király figyelmesen hallgatta előadásomat, azután szinte láttam, amint megvillan a fejében egy gondolat. — Menjen vissza Magyarországba, kérjen újabb audienciát Ferenc József királytól és mondja meg neki, hogy szerencsésnek érezném magam, ha alkalmam nyílnék megmutatni neki, hogy nemcsak jó „Testvér“ vagyok hozzá, de jó atyafi is. Ismét hazajöttem, de miután ö Felsége időközben visszatért a Hofburgba, Bécsbe utaztam; ott újabb kihallgatást kértem, amelyet csakhamar meg is kaptam. Elmondtam az olasz király üzenetét, ö Felsége nyájasan hallgatott meg, azután így felelt: — Mondja meg ö Felségének, hogy én is szerencsésnek tartanám magam, ha bebizonyíthatnám neki, hogy nemcsak jó „Testvére“, de jó rokona is vagyok. És ez korántsem volt puszta udvariaskodás.
