Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

V. Garibaldi sziciliai expedíciója

♦ 33 ♦ segítségükre. Garibaldi óvatosságra és türelemre intette és felhívta őket, hogy csatlakozzanak az ő programmjához, mely az egységes Itália és Viktor Emánuel szétválaszthatatlanul. Amikor a sikert Ígérő akció ideje elérkezik, ő rá számíthatnak. A helyzet igen ké­nyes volt, mert a kormány titokban pártolta ugyan a felkelést, s Rattazzi akkori miniszterelnök 1859. decemberben Crispit biztosí­totta arról, hogy elvben favorizálja a szicíliai mozgalom gondolatát, Ígért is 1000 puskát, de nagy óvatosságra intette a vezetőket. 1860. elején újból Cavour lett a miniszterelnök, ő azonban nem pártol­hatta a szicíliai expedíciót, mert éppen akkor volt előkészítés alatt a népszavazás Toscanában, Romagnaban és a Ducatikban az egy­séges Itáliához való csatlakozás ügyében, ami 1860. március 15-én meg is történt s ezzel egy nagy lépéssel haladt előre az olasz nem­zet tömörülése. Garibaldi és hívei szintén nem látták elérkezettnek az időt a fölkelésre és a szicíliai expedícióra, de nagy titokban megindították az előkészületeket s a pénzgyüjtést — amiben 10.000 lírával maga a király is részt vett — pedig ez a pénz a forradalom útját szolgálta. Mazzini, a nagy konspirátor, a rettenthetetlen republikánus nem helyeselte Cavour óvatos és taktikázó politikáját, Napóleonban sem látta hazája érdeknélküli felszabadítóját, de egyedül magában az olasz népben vélte azt az erőt s ezt elegendőnek hitte, mely képes az idegen jármot lerázni. A tények ugyan már előbb megmutatták, hogy ezt az erőt túlbecsülte, mert Napoleon nélkül az olaszok még Villafrancahoz sem jutottak volna el. Mazzini nem tudott belenyugodni a késedelmeskedésbe és 1860. március 2-án Londonból levelet intézett palermói és messinai barátai útján a sziciliaiakhoz, kemény és őszinte kritikát mond ebben különösen Napóleonról s hangsúlyozza, hogy nem arról van szó, köztársaság legyen-e Olaszország vagy monarchia, de az olasz nemzet egyesítése a cél, felszabadulni az idegen despota uralom­tól, legyen az akár osztrák, akár francia. Mire vártok, — írja leve­lében, — hát ugyan hiszitek jó lélekkel, hogy Cavour, a király vagy Napoleon eljön titeket felszabadítani? Agitáljatok, emancipáljátok magatokat, cselekedjetek! Merjetek, az Istenért! de merjetek a nemzeti egység nevében s követni fognak. És mertek. 1860. április 3-án kitört a forradalom. Amint Gari­8

Next

/
Thumbnails
Contents