Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
V. Garibaldi sziciliai expedíciója
♦ 34 ♦ baldi ezt hírül vette (Tiirr állítása szerint Crispi egy saját gyártmányú táviratot mutatott fel erről Qaribaldinak), nem maradhatott tovább tétlenül s elhatározta, hogy segítségükre siet. Hívei már várva-vártak erre; s így hamarosan összetoborzott ezer és néhány lelkes hazafit, megszerezte az expedició szállítására szolgáló két gőzöst, a szükséges fegyvereket és egyéb hadi fölszerelést. Viktor Emánuel és Cavour miniszterelnök hivatalosan nem vettek róla tudomást, de titokban támogatták a vakmerő vállalkozást, melyhez Tiirr is, mint Garibaldi lelkes híve és kedvelt embere, csatlakozott, sőt Viktor Emánuel egyenesen kívánta Tiirr részvételét, hogy Garibaldi szertelenségeit és vakmerőségét mérsékelje s távol tartsa tőle a köztársasági párti Mazzinisták befolyását, amitől nem ok nélkül tartott a király, dacára annak, hogy Garibaldi kijelentette, hogy Viktor Emánuelnek kívánja a szicíliai és nápolyi királyságot megszerezni. Tiirrön kívül csak egy magyar volt még az expedícióban, t. i. Tiiköry, aki aztán Palermónál hősi halált halt az olasz szabadságért. Május 6-án Quartóban szálltak az expedició rendelkezésére bocsátott „Piemont“ és „Lombardo“ nevű gőzösökre. Ezt a történelmi nevezetességű hajóraszállást két hatalmas művészi olajfestmény örökíti meg. Az egyiket G. Indune festette s ez Milanóban a Bocconi-család tulajdona. Rajta a csónakban éppen útrakészen állnak: Garibaldi, Tiirr és Crispi. A másik nagy történelmi festmény P. G. T. Tetar van Elven (1831—1908.) holland festő müve s Génuában van a Museo de Palazzo Bianco-ban. Az expedició útnak indulását s mindjárt az út elején Tiirr-nek az expedició sikere szempontjából döntő fontosságú, vakmerő vállalkozását élénken és szellemesen meséli el idősb Dumas Sándor (sz. 1803., f 1S73.), a franciák nagy regényírója, Garibaldi és Tiirr lelkes híve és benső barátja, „Les Garibaldiens“ című kevéssé ismert művében. Dumas-t izzó szabadságszeretete ugyanis szintén arra késztette, hogy csatlakozzék Garibaldihoz. Nem a kalandvágy vitte őt Szicíliába és Nápolyba, de a lángoló lelkesedés a Bourbon-uralom alatt nyögő olaszok szabadságáért, a rajongó szeretet Garibaldi és hős bajtársai iránt. És nem szorítkozik arra, hogy tollával dicsőíti a marsalai bajnokokat, saját költségén hajót szerel fel és ezen puskákat csempész be nápolyi területre a fölkelők részére.
