Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
IV. Az 1859. évi olasz-osztrák háború
28 ♦ helyzetre, melyben az olasz tartományok vannak az osztrák haderő jelenléte és az osztrák uralom zsarnokoskodása miatt, mely felforgatja a politikai egyensúlyt Itáliában és Szardíniára nézve valóságos veszélyt képez. Cavour előterjesztései angol és francia részről rokonszenves fogadtatásra találtak s ezt látva az osztrák képviselő, Buol gróf, a búcsúlátogatás alkalmával oda nyilatkozott Napoleon császár előtt, hogy Ausztria nem volna idegen Franciaországgal egyetértésre jutni a kongresszuson Itáliára nézve felmerült kívánalmak kielégítésének módja iránt; de a császár ezekkel a szavakkal vágta ketté a tapogatódzás fonalát: „Késő, jobb lett volna ezeket az április 8-i ülésen elmondani“. Cavournak pedig azt mondotta: „Ügy sejtem, a béke nem lesz tartós“. Hogy ez mit jelentett, azt megmutatták az 1859. évi események. Az olasz tartományoknak az osztrák uralom alól való felszabadítási ügye nem várt lökést kapott attól a merénylettől, melyet 1858. január 14-én Orsini hajtott végre Napoleon ellen. Orsini, aki a honszeretetét a mártíromság vágyának rajongásáig vitte, abban a tévhitben élt, hogy a császár áll útjában Olaszország szabadságának. Pedig dehogy állt, sőt hő barátja volt. Olaszország szerencséjére az elvetett bomba célt tévesztett. S amikor Orsinit börtönében tévedéséről fölvilágosították, február 21-én a mazasi börtönből levelet írt a császárnak: „Ne utasítsa vissza, Sire — írja levelében — egy hazafi szavát, ki a vérpad küszöbén áll. Tegye szabaddá Itáliát és huszonöt millió olasz áldása fogja önt az utókorra kísérni“. A levél közzétételét a hírlapoknak megengedték. Ezt Orsini jelnek vette, hogy a sír széléről hazájáért felemelt szava a császár szívéhez talált s március 11-én a la roquettei börtönből második levelet írt, melyben kárhoztatja a politikai orgyilkosságot s intette az olasz ifjúságot: „készüljön a haza felszabadításának kivívására“. Orsini a vérpadon halt meg, de két levele és végrendelete döntő lökést adott az olasz ügynek. Párizsból biztatás ment Turinba, hogy jó szemmel néznék, ha Orsini két levele és végrendelete közzététetnék. Cavour azt felelte: „Közölni fogjuk, de értsék meg Párizsban, hogy ez egyenes támadás Ausztria ellen, nemcsak Piemont, de a császár részéről is“. „Csak közöltessék“, volt a válasz. És közöltetett alkalomszerű bevezetéssel. („Gazzetta Piemontese“, 1858., 77. szám.)
