Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

III. Angol szolgálatban a krími háborúban

±

22

♦

Ezek az emberek is az én volt Ferenc Károly ezredemből valók voltak; mint újoncok csak névről ismertek, de látszott rajtuk, hogy a kötelességük nagy szomorúságot okozott nekik.

Egyszerre csak jön felém az őrség káplárja.

— Ezredes úr nem ismer meg, pedig bajai fiú vagyok; Szabó kárpitosnak a fia; az apám sokat dolgozott önöknek.

Es szemeiből könyek peregtek.

— Ne búsuljatok kedves földieim, majd csak jóra fordul minden.

Magam szorultam volna biztatásra és mégis nekem kellett biztatnom a szegény fiúkat, hogy nem lesz ebből a dologból nagy baj.

Hiszen ha el találom nekik mondani, hogy milyen sorsot szántak nekem az osztrákok, az én derék földieim képesek lettek volna úgy vigyázni rám, hogy elmenekülhetek. Ez a gondolat meg is villant az agyamban. De azonnal megfontoltam, hogy ezzel vagy húsz derék katonát halálos bajba keverek. És nemcsak őket, de a családjaikat is, mert az osztrák még ezeket is lakoltatta volna a szökésemért. Ilyen áron nem kívánhattam a szabadságomat.

Nagy későre megkerültek a lovak és előbbi kísérőimmel folytattam az utamat.

November 3-án érkeztünk a Kárpátok tövéhez. Láttam, hogy az osztrákok ott nagy költséggel építenek országutat az oláhországi lejtőn. Nyilván azt hitték, hogy Oláhország már az övék.

Délután 2 órakor érkeztünk a határhoz. Az oláh felügyelő elkérte a tiszt utiparancsát és azzal bevonult az irodájába.

Még egy utolsó reménysugár világított a lelkembe. Stirbey hoszpodár tudhatta már, hogy engem semleges területen fogtak el, tiltakozhatott, megadhatta az utasítást, hogy a határon át ne bocsássanak engem. De hát Stirbey is megalázkodott az osztrákok előtt, az oláh határőr nem kapott utasítást, az útlevelet visszaadta a tisztnek.

Magyar területre léptem.

De hajh! nem úgy, ahogy én gondoltam! Nem jöttem karddal a kezemben, kergetve a szentelt föld bitorlóit, hanem vasra verve vittek hazám hóhérai elé, hogy ezek felettem is törvényt üljenek.