Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
III. Angol szolgálatban a krími háborúban
♦ 23 ♦ A. határkő nem volt nemzeti színre festve. Feketesárga zászlón a kétfejű sas éktelenkedett... Szomorú mélázásomból csak akkor ocsúdtam fel, mikor Brassóba érkeztünk, ahol azonnal a kaszárnya tornyába zártak. Piszkos cellába vittek, amelynek ablaka csak egy kis lyuk volt, a bútorzat:,egy rozoga asztal, egy pries, meg egy vizesdézsa volt. A szűk cellában négy lépést se tehettem, mert odaállítottak két őrt, akik folyvást szemmel tartottak. A porkoláb megmotozott, nincs-e nálam kés, vagy más fegyver, megolvasta a pénzemet (vagy 22 guinea volt) és azután távozott. November 4-én a börtönbe jött a brassói térparancsnok. Megkértem, engedje meg, hogy a bukaresti angol ügyvivőnek írhassak. Meg is Ígérte, hogy küld valakit, akinek majd diktálhatok. De nem jött senki. Nem adtak se könyvet, se hírlapot. Két héten át a legcsekélyebb foglalkozást se engedték meg nekem. Lélekölő egyhangúságban teltek a napok; senkit se láttam, csak a porkolábot és az ügyeletes tisztet. Sőt azt se engedték, hogy alhassam, mert minden két órában, éjjel-nappal, fölzavartak a váltakozó őrök. November 19-én kezdték tárgyalni a poromét, boldogult anyám halálának évforduló napján. Szegény anyám! gondoltam magamban. Mit érzett volna, ha azt hallja, hogy fiát a bitó fenyegeti? Ártatlanul fenyeget, mert hiszen csak a hazafiui kötelességemet teljesítettem. De fenyeget, mert a hazafiságért akkoriban vajmi sokan szenvedték el ezt a rút halált. Huszonhat kihallgatáson át faggatott a hadbíróság. December 24-én, karácsony szent estéjén a legválogatottabb ételeket tálalták elém. Valaki küldte nekem, akit akkor nem ismertem, kellemes meglepetés volt, de minden egyes nemzeti étel eszembe juttatta a szülőföldemet, családomat, barátimat, akik most talán rám gondolnak. Sápadtan és mozdulatlanul ültem az asztalnál. A két őr megrémült, amikor rám nézett. — Ne búsuljon úgy az úr, mondá egyikük. Hiszen tetszik tudni, hogy eső után verőfény jön. Csak nem fognak ilyen derék embert halálra ítélni.
