Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
III. Angol szolgálatban a krími háborúban
♦ 21 ± Gondolataimból a porkoláb zavart föl. — Uram, szólt habozva, ön tudja, hogy mi a kötelességem. Megértettem. Odanyujtottam a balkezemet és a jobbik lábamat és ő békokat rakott rám, jó hosszú lánccal, úgy hogy szabadon mozgathattam a tagjaimat. Belefáradtam a hiábavaló reménykedésbe és szemügyre vettem a börtönömet. Ablaka az udvarra nézett és ott egy katonát vettem észre, akit ismertem. Az öreg Dobos volt, aki az én századomban szolgált, ö is rám ismert és addig rimánkodott a porkolábnak, amíg ez hozzám nem bocsátotta a szobába. A derék becsületes ember zokogásra fakadt, mikor látta, hogy vasra vagyok verve. Egyre sopánkodott, úgy hogy még nekem kellett őt vigasztalnom. Csak nagy későn távozott és én magamra maradtam a porkolábbal. Attól kértem egy magyar sapkát — nehogy osztrák sapkát kelljen viselnem — és ő el is hozta. Csak utóbb gondoltam arra, hogy a szegény embert ezért talán meg is büntették. Végül elaludtam. De éjfélkor fölkeltett a napos tizedes és értésemre adta, hogy még ebben az órában elszállítanak Bukarestből. Természetes, mert onnét el találtak volna szabadítani a barátaim. Azonnal az udvarra vezettek, ahol vagy 30 katona sorakozott és töltötte fegyverét. Egy tiszt közeledett felém: — Én vagyok a parancsnoka a kísérő csapatnak, így szólt, amely önt a birodalom belsejébe fogja vinni. Nem feleltem. Beültem a várakozó kocsiba, a tiszt mellém ült és két katona szemközt foglalt helyet. Utánunk egy másik kocsi jött, tele katonákkal és jobb meg bal felől dzsidások kísérték a kocsit. Gyorsan vágtatva haladtunk az országúton és reggel öt órára Ploj estibe érkeztünk. Itt a parancsnok távozott, hogy megírja a jelentést, de a katonák oly közel sorakoztak a kocsihoz, hogy mit sem láthattam. Annyit vettem észre, hogy a parancsnok azonnal tovább akart menni, de nem lehetett, mert nem volt ló. Börtön nem volt a helységben és így az őrház egy kis szobájába zártak, két katonát állítva mellém.
