Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

Tartalom

129

♦

Türr már önmaga szemében is legendává vált, bárhol feltűnt, rajongók udvartartása vette körül. A nóta is róla szólt. Megszokta a társaságot, mindig nagy közönség előtt élt. Hangulata szerint szívesen mesélt, csevegett. Kitüntetésekkel elhalmozva, mindenféle méltóság és titulusok fényében is megőrizte közvetlenségét, derűs, plebejus vénáját. „íródeákja” megszállottan szorgalmas volt. Felkutatta, gyűjtötte a tábornokról szóló hazai és külföldi lapokat, folyóiratokat és mindenféle irományt, könyvet, cikket, beszámolót, ami olimposzi hősét érintette.

Gonda Béla egyszemélyes kutatóintézet. Nemcsak emlékkönyvet szerkeszt, hanem (és főként) történeti olvasmányt a nagyközönség számára. Mérnöki pontossággal dolgozik, a legapróbb információnak is helyet keres. Olykor felvázolja a téma körülményeit, hátterét, de csak annyit, hogy legendás hőse átvehesse tőle a szót. Mert ő, a szerkesztő nem legendát gyűjt, hanem egy élet valóságos részleteit. Ezért tartja kötelezőnek, hogy kedves tábornoka a saját szavaival mesélje-beszélje el önmaga históriáját.

Hogy könnyebben forduljon az emlékezet, lefordít néhány passzust id. Dumas Les Garibaldiens című kevéssé ismert munkájából, és saját forrásai közé sorolja. Az 58 éves Dumas 1860-ban csatlakozott Garibaldihoz, és részt vett az olasz függetlenségi mozgalomban. Itt ismerte meg Türr ezredest, aki az előző évben az alpesi vadászok, a nevezetes Caccialori deüe Alpin soraiban harcolt, és egy ütközetben bal kaiján súlyosan megsebesült. Itt kapta a l’intrepido Ungherese, a félelmet nem ismerő magyar jelzőt. Ekkor írta bajtársa, Teleki Sándor ezt a levélkét: „Bár a szomorú eset leverő, de az vigasztal, hogy imádott Hazánkért Te vagy édes Pistám az első, aki magának dicsőséget és tiszteletet érdemlett ki az idegen föld harcmezején. Hazánk méltányolni foga, s mi, bajtársaid meghajlunk előtted, és nevedet büszke öntudattal említjük.” A jó barát, Teleki Sándor mindent megtett Türr István népszerűsítéséért.

Nemcsak az olasz és magyar újságok, de a nagyobb nemzetközi sajtóorgánumok is foglalkoztak az eseménnyel. (Bővítsük mi is valamivel. Arról a Teleki Sándor grófról van szó, aki részt vett Bem József oldalán a szabadságharcban, harcolt Garibaldi seregében. Az ő költői kastélyában töltötte Petőfi a mézesheteit Szendrey Júliával.)

Gonda Béla átolvasta és később könyvében közzétette az 1903-as Magyar Hirlap azon példányait, melyekben Türr elmesélte sorsának talán legveszélyesebb hónapjait. A dráma időpontja 1855 ősze, helyszíne Bukarest. Háttere csupán annyi, hogy Türr a krími háború (1853-1856) kitörésekor angol