Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
X. Családi élete
± 110 ± ország jelent meg. Ruhája Magyarország térképe, fején magyar címeres csákó, derekán zsinóros magyar pruszlik, kezében magyar nemzeti zászló s két kezén a földre lelógó vastag lánc. Így tüntetett a leláncolt Magyarország mellett az a nő, akinek férje közel két évtizeden harcolt karddal, konspirált diplomáciai tevékenységével hazája felszabadítása érdekében. Párizs és Nizza azonban inkább Türrnének volt állandó otthona. Tiirr maga folyton járt-kelt katonai és politikai küldetésekben s alig hagyta el Párizst, már majd Turinban, Flórencben, Nápolyban, Berlinben, Londonban, Bukarestben s a jó ég tudja, hol bukkan fel. Ezért írja róla Jókai, aki 1901 tavaszán Nizzában meglátogatta a tábornokot: — Hát van Tiirr tábornoknak valahol otthona? Hisz az ő otthona a széles világ. Franciaország, Olaszország éppen úgy hazája, mint Magyarország: mindenütt elnyerve a hazafiság jogát, hírneve három nemzet történetében megörökült. ö maga beszéli el, hogy egy időben divat volt a férfiaknál olyan melltűket viselni, amiknek lemezére az úrnak a neve és lakása volt belevésve, ö is kapott a nejétől karácsonyi ajándékul ilyen melltűt, aminek a lapjára ez volt vésve: Tiirr István — a vasúton. Folyton utazott s utazásainak a neve „misszió“ volt, diplomáciai küldetés. Mondtam is egy ízben a tábornoknak: „hogyan győzi ezt a sok utazást“, amire ő mosolyogva felelte, hogy az őt egyáltalán nem fárasztja. Többnyire éjjel utazik, hogy a nappalt dolgai elintézésére fordíthassa, meghúzódik egy sarokban s pár órát mélyen alszik. Különben is úgy van szokva, hogy négy órai alvás neki teljesen elegendő. Amíg Napoleon hatalmon volt, a felesége évjáradékából igen előkelő életet éltek, fényes háztartást vittek. A császári családnak, mikor azt a sors lesújtotta, lelkes szószólója volt, különben jó tanácsaival már jó eleve igyekezett a katasztrófának elejét venni, de a francia államférfiak és hadvezérek vak elbizakodottsága meghiúsította minden törekvéseit. Pedig Napóleontól, amíg a trónon ült, csakis nemzete érdekében kívánt valaha valamit. Igen jellemző az ő puritán becsületességére, hogy amikor 1869-ben Napoleon, akit már akkor sötét sejtelmek aggasztottak, figyelmeztette Türrt, hogy
