Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
X. Családi élete
Ill ♦ felesége évjáradékát konvertálja francia állampapírokra, Türr bár előre látta a bekövetkezendő katasztrófát, nem akart az elől ily módon menekülni s az ajánlatot nem fogadta el. A vihar, mely elsodorta a Napóleonok trónját, elhordta a Türr Adelina apanázsát is. Ettől kezdve szerényebb keretek közé kellett ugyan háztartását szorítani, de azért még élte vége felé is, amikor már ugyancsak szerény körülmények közé jutott, úgy élt, mint egy grand seigneur. Budapesten a Gizella-téren, Kugler cukrászboltja felett, az első emeleten volt egy keleti ízléssel berendezett garszon saroklakása. A nyolcvanas években gyakori látogatója voltam, mert megkért, hogy reggelenkint, amikor még senki sem háborgatja, menjek fel hozzá beszélgetni. Ezeken a bizalmas órakon bőséges alkalmam volt megismerni az ő harmonikus szép lelki világát, nemes gondolkozását, a magyarság kulturális és gazdasági fejlesztésére irányuló helyes eszméit s fáradságtól, meg nem értéstől, anyagi áldozatoktól vissza nem rettenő törekvéseit és munkálkodását. Budapesten rendesen három hónapot töltött. Feleségét ritkán hozta el, de a még idősb korában is csodaszép Adelina az itteni társaséletben is igen előkelő szerepet vitt s a hódolók egész gárdája vette körül. Türr nagyúri módon élt. A színházakban éves páholyt tartott, az akkori német színházba vendégszerepelni jött külföldi művésznők többnyire az ő költségén éltek itt; fiatal, kezdő művésznőket és művészeket pártfogásába vett, nem egyszer megvette az összes jegyeket s ismerőseinek adta szétosztogatás végett s az újságírókat is megnyerte a kedvező kritikákra. Az Európa-szállóban (ahol most a rendőrkapitányság van) egy külön Türr-szoba volt, állandóan megterítve tizenkét személyre. Mikor aztán a tábornok ebédelni vagy vacsorálni ment, útközben összeszedett magának egy csomó vendéget. Különösen a színészek és színésznők voltak gyakori vendégei s ezek közül némelyek úgy rákaptak a Türr-szobára, hogy akkor is odamentek étkezni a tábornok kontójára, amikor ő nem volt Budapesten. Nem csoda ilyen életmód mellett — amint azt akkoriban Türr nekem mondta — hogy a három hónapi budapesti tartózkodása belekerül neki jó negyvenezer forintjába, ami pedig akkor ugyancsak sok pénz volt.
