P. Szojka Emese: Néprajzi csoportok Baja környékén. Vezető a Türr István Múzeum néprajzi állandó kiállításához (Baja, 1990)
kapcsolódó szokás volt, hogy a leány szekrényben kapta a hozományát, a legény pedig hagyományosan, festett ládában tartotta ruháit. A nők viselete - az első világháborút követő divatváltozás után - az egységesülés irányába haladó paraszt-polgárias öltözködést követte. Szokás volt, hogy a férfiak az ing fölé vett vékony ujjasra húzták a mellényt. Ezt a sajátos divatot helyenként a velük együtt élő bunyevácok is átvették, csakúgy, mint a fából faragott papucsot, a klumpát, melyet általánosan munkára, istállóba, téli szekerezéskor húztak fel. Délszlávok Bunyevácok Bunyevácok települtek a történelmi Bács-Bodrog vármegye két nagyobb városába, Bajára és Szabadkára (Subotica — Jugoszlávia), valamint környékükre. Nyelvüknek és közös származási tudatuknak nagy összetartó ereje volt. Népi kultúrájukban a régi elemek megőrzése és az új környezethez való hasonulás azonos mértékben, egységesen ment végbe. Eredeti lakóhelyük a Balkánon, a Dalmát tengerparttól északra elterülő Dinara hegység térségében volt. A horvát nyelv nyugat-hercegovinai típusú nyelvjárását beszélik. Megtelepedésük után a Baja környéki bunyevácok jobbágyok voltak, a föld birtokosától függően kamarai, magánföldesúri vagy egyházi szolgálatban. A XIX. század első felében szarvasmarhát, juhot tartottak és szőlőt műveltek. A gyapjút házilag fonták, szőtték. A múlt század második felében, a tagosítások nyomán, erőteljesen megindult a tanyásodás. A gazdálkodás színtere a szántóföldeken létesített tanyákra került. A családi munkamegosztás során a fiatal házasok kint, a határbeli tanyai épületben laktak, az idősek a belterületen tartották fenn a házat. Idővel a tanyák végleges lakóhelyekké váltak. Ilyen módon új falvak is keletkeztek, mint az egykori szabadkai szállásokból lett Tompa és Csikéria. Századunkban elsősorban gabonát, kukoricát és az állattartáshoz szükséges takarmányt termelték a földeken. Gazdálkodásukat az önellátás szintjének fenntartása jellemezte. A XIX. század vége felé megindult a folyamat, melynek során a német birtokosok vásárolták fel a környék földjeit, és a bunyevácok mezőgazdasági munkásnak szegődtek hozzájuk. Baján a szegényebb réteg ekkor vált földtelenné, és a megélhetés útjait keresve szegődtek el
