P. Szojka Emese: Néprajzi csoportok Baja környékén. Vezető a Türr István Múzeum néprajzi állandó kiállításához (Baja, 1990)
német lakossága is a XVIII. század folyamán telepedett le. A már korábban benépesített magyarországi községekből, így a Pest melletti Soroksárról, a Tolna és a Baranya megyei falvakból, valamint a legkorábban megszállt Csátaljáról és Hajósról is szivárogtak át. További német családok Bácska délebbi területeiről húzódtak községeinkbe. Az itt élők beszédét a különböző nyelvjárások alapján létrejövő nyelvi kiegyenlítődés jellemezte, mely az idők folyamán egységesnek ható dél-rajnai frank nyelvjárássá alakult, kivéve Hajóst, ahol a sváb őrződött meg. A német földművesek úrbéres jobbágyokként művelték a használatukba kapott földeket. Alkalmazkodva a környezet adottságaihoz, főként szőlőt termesztettek, lehetőség szerint gabonát is, ezen belül búzát. Legjelentősebb szőlő- és borkultúrája Hajósnak és Nemesnádudvarnak volt, ugyanis földesuruk, a kalocsai érsek, már a megtelepedés idején szőlőtelepítésre kötelezte őket. A borpincék elhelyezkedéséből adódik a két falu települési szerkezetének sajátossága is. Külön falurészt alkotva, a községek keleti határában húzódó löszpartba vájt építmények voltak. A szőlőfeldolgozás és a bor tárolása így a lakóházaktól külön, a présházakban, pincékben történt. A jobbágyfelszabadítást követő fél évszázad során a német földművesek érték el a legmagasabb szintet a mezőgazdaság területén. A földművelést és az állattenyésztést úgy fejlesztették, hogy jól kiegészítsék egymást. Jövedelmüket elsősorban a gazdaság korszerűsítésére, birtokaik gyarapítására fordították, mely a családon kívüli munkaerő egyre gyakoribb igénybevételét tette szükségessé. A földművesek mellett nagy számban jöttek iparosok. Elsősorban a városokban, mezővárosokban telepedtek le különböző mesterségeket meghonosítva, többek között a harisnyakötést, facipőkészítést. A németek népi kultúráját a polgárias minták követése jellemezte. A paraszti hagyományokat Nemesnádudvar és Hajós népe őrizte a legtovább. A Bajától déli irányba fekvő terület falvai a mértanias formában kialakított széles utcákkal a telepített községek szabályszerű faluképét mutatják. A lakóházak inkább jelezték a benne élők vagyoni állapotát, mint népviseletük. Polgári módra, gipszmintákkal díszes oromzatú, vályogtéblából falazott házakat építettek a múlt század második felétől kezdődően. Az udvart rendszerint tágas gazdasági épületek határolták. A helyi jómód kifejlesztett egy másutt nem ismert falfestő kultúrát, mely a szobák és a kapubejáratok falait borította, freskószerűen, olykor jeleneteket is ábrázolva. A Bácskában a vagyonfelhalmozás jeleként a németeknél alakult ki először a tisztaszobák mellett az ünnepi használatra szolgáló és divatos bútorral berendezett tisztakonyha helyisége. Körükben terjedt el legkorábban - a múlt század elején - a bútorok közül a szekrények divatja, melyet olykor helyi asztalosok készítettek. Ehhez 10
