Kovács Zita, N.: Baky Péter. Találkozások - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 37. (Baja, 2020)

szólal meg, ahogyan a szeizmográf jelzi a föld belső mozgását. Jelek és jelentések szorosan kötődnek egymáshoz, különösebb szellemi erőfeszítés nélkül idézik fel a másikat. Ez az egyensúly azonban minden pillanatban felborulással is fenyeget: a művész fegyelméből fakad, amikor a figuráció meg tud maradni a jelzés szintjén, s a mozgékony anyag csak vonal- vagy színakkordjaival erősíti, de nem töri át a kötöttebb alakítás zárait. Ezektől a képektől csupán egyetlen lépés annak felismerése, hogy a művésznek a festék, a színek, a vonalak mozgását semmilyen figurációhoz nem szükséges hozzáidomítania, közlésre anélkül is alkalmas lehet. Ezt a lépést meg is teszi, amikor szeizmográf érzékenységű ujjaival a tudatos és a tudattalan formálás szerencsés találkozásából lapjain csodás metamorfózisokat teremt.

Baky Péter életművében a reneszánsz parafrázisok, Leonardo, Michelangelo vagy M.S. mester munkáit átíró grafikai lapok és festmények tükrözik legtisztábban ezt a szenzuális gondolkodást, ezt a több dimenziós látásmódot. A művész a reneszánsz, ikonokká érett művészettörténeti oltárképeket profán ikonokká költi át: Mária és Erzsébet alakját, a tékozló fiú történetét vagy Szent Ferenc képét ikonográfiái pontossággal ülteti át egy kortárs környezetbe, a kortárs ember gondolatvilágába. A megjelenő ornamentumok a képek egy részét, olykor egész felületét átszövik, az alakok és a

nézők közötti kapcsolat közvetítőivé rendeződnek. A reneszánsz művet és a parafrázist összekapcsoló feszültség az absztrakt festészetre támaszkodó, zenei asszociációkat is keltő harmóniában oldódik fel. Figura és ornamens ellentétes formai jellege nem hat zavaróan, ellenkezőleg: az egymásnak felelő, egymást felerősítő, majd elcsendesítő színek, motívumok a vonalak absztrakt játékával egybeszőve a jeleneteket egyetlen sodró áramú s mégis kiegyensúlyozott kompozícióvá formálják. Ez a formai és tartalmi egyensúly tükröződik végül is a kép inkább sejtett, mint verbális egyértelműséggel megfogalmazható gondolatiságában, jelentésszférájában is, amit parafrázis jellege, a nyugati keresztény kultúra nevezetes műalkotásának stilizálása csak tovább árnyal.

A 2000-es években festett alkotásokon sajátos gondolati montázsszerü technikáját tovább alakítja, szerkeszti, tökéletesíti. A művész, mintha nem hagyná magát megvesztegetni a jelenségvilágot átszövő metafizikum fátyolától: az élet, a földi lét, az idő és a tér viszonylagossága foglalkoztatja. Szürrealizmust művel, mondhatnánk, de valójában pusztán képekben gondolkodik. „A festést és a rajzolást nem lehet abbahagyni, akkor is festek, ha alszom." - vallja önmagáról, akinek életművét a festésen és rajzoláson kívül a zene is áthatja. Szinte minden alkalommal zenét hallgatva alkot: a munkáiról is jól ismert zeneszerzők, Liszt Ferenc,