Kovács Zita, N.: Baky Péter. Találkozások - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 37. (Baja, 2020)

Beethoven, Vivaldi, Mozart és a kortárs magyar ze­neszerző, Kurtág György harmóniái kísérik kezét a papírlapokon. A ceruzavonalak és pittkréta felüle­tek kép a képben történetei mögül, az élmények, emlékek, üzenetek figuralitásán túl festményein megjelennek a Klee, Mondrian, Kandinszkij festői világát idéző montázselemek, amelyek egyfajta lelki ornamentumként a szellemi és anyagi világ között a „kötőanyag" szerepét játsszák. Ezek az „ornamentális kötőanyagok" a képek témái, címei (Állandó, Jel, Dimenziók) által behatárolható asz­­szociációs körben mozognak, sőt személyes vo­natkozások látszatát is keltik, talán azért, hogy a montázsegyüttesek drámai, groteszk felhangja ez­zel tovább erősödjék. Baky Péter életművének jellegzetes fejezetét alkotják ironikus, szarkasztikus cirkuszi jelenetei, amelyekben a görög és római színházakban is már ismert „udvari bolond" arcát, a kortárs bohóc portréját (önportréját) rajzolja meg. Az élete emlék­képeivel, vágyaival labdázó cirkuszi bohóc álarca mögül kikacsintó szemek, az érzéki formák mögül előtűnő női princípium, a nyitott ablakban ülő vagy az elíziumi mezőn pihenő aktfigura és a bárhon­nan előbukkanó művészi önportré három jelképes, misztikus kiábrázolása egy akár profán, köznapinak is nevezhető bölcseletnek. A montázselemek ka­­valkádjában, a gondolati síkok metszetei között ők a középpont, az origó, mert az egyes térrekeszek, az önmagukban álló tárgyak és figurák, a beolvasz­tott idegen anyagok, az egymáson áttűnő motívu­mok, ornamensek végső soron mégiscsak hozzá­juk viszonyulnak, gondolatilag őket értelmezik. Baky Péter művei, gondolatai, képi világa, szim­bólumrendszere, üzenetei őshonosak kortárs valóságunkban. Alkotásai lelki tereink régióiban szabadon szárnyaló lények, amelyek olykor változ­tatják megjelenésük színét és formáját, egyenként alkalmazkodva miliőhöz és a művész jelképérté­kű látványmódosító szándékához. Gondolatnak és formának ez a lírai felszabadultsága, már-már szenvedélyes lobogása Baky Péter művészi karak­terének éppolyan sajátos vonása, mint a forma- és színellentéteket kiegyensúlyozó hűvös nyugalom és racionalitás. Ez a kettősség avatja őt eredendő­en modern, de egyszersmind a múlt becses ha­gyományaihoz kötődő mesterré. így sikerülhetett egy olyan belső hevülettel is nemegyszer átfűtött, az ember gondolati, lelki és szellemi szférájához szóló üzenetet közvetítenie, amely - egészen más eszközök alkalmazásával és egészen más módon - a művészettörténet kiemelkedő mestereinek munkáiból is kicsendül.

Next

/
Thumbnails
Contents