Kovács Zita, N.: Baky Péter. Találkozások - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 37. (Baja, 2020)

szimbolizmus egyik fő témájához nyúl vissza: az Erósz uralta Nő képe jelenik meg, de utólagos reminiszcenciájával - Gustav Klimt vagy Egon Schiele erotikus fűtöttségű figuráit idézi - poétikus szépségét, női voltát hivalkodás nélkül elénk táró, eszményített ábrázolássá szelídül. Ezeket az éterivé fátyolozott megjelenítéseket sajátos dimenzióba helyezik a fel-felvillanó vagy csupán sejtelmes, vonalas, néhol azonban erőteljes színdinamikával megjelenő geometrikus, ornamentális alakzatok, amelyek nem fedik el a női testet, hanem abba mintegy beleszövődve vagy azt aláhúzva, erősítve átlényegítik a képeket. Ezek az ornamenssé váló geometriai formák ugyanakkor nem tetovátumok, mint Gustav Moreau Salome festményén a táncosnő testét ékítő indiai virág embléma, hanem a női szépséget, magát az embert, mint különleges teremtményt és a körülötte lélegző teret, a fizikai valóságot átható feszültség, változás, a metafizikum szimbolikus jelzései.

Baky Péter alkotásainak másik jellegzetes csoportja a Szentírás ó- és újszövetségi jeleneteinek megidézéséből, szimbolikus, kortárs átirataiból, vizuális interpretációiból áll. A müvek festői, művészi értékük mellett tanító, de legalábbis gondolkodásra késztető alkotások, amelyek az Ó- és Újszövetség alapvető téziseire épülnek, s egyfajta „harmadik szövetséget" megalapozó gondolkodó müveinek tekinthetők. A művész a főként női

főszereplők ábrázolásaival, a bibliai történeteknek egy másik dimenzióban történő megközelítésével egyfajta „harmadik szövetség” gondolatával játszik el, amely során egyik vezérgondolata az erószi és az ethoszi princípium különbözőségének felmutatása, s a kettő viszonyrendszerének kutatása. Ezekben az alkotásaiban Baky Péter igyekszik az elszabadult fantáziát és a kritikus elmét egymással összhangba hozni. Voltaképpen művészete korábbi eredményeihez nyúl vissza, csak éppen a metafizikum érzékeltetését kiszélesítve, egy szellemi (erkölcsi) világrend szimbolikus képi megfogalmazását kísérli meg.

A reneszánsz hagyományokban gyökerező, de ízig-vérig kortárs ó- és újszövetségi történetek feldolgozásai mellett sajátos egységet alkotnak a színészóriások, költők, zenészek, képzőművészek emlékére született alkotások, lírai főhajtó emlékezések, parafrázisok, átiratok, vallomások, amelyek olykor személyes sorsfordulókor, olykor pusztán tiszteletteljes művészi gesztusként születtek.

Baky Péter alkotásaiban a tartalmi és formai rétegek sajátos struktúrát alkotnak. A művek látványának és gondolatainak dimenzióiban egyszer a közvetlenül, egyértelműen kiolvasható formai elemek, máskor a figuralitás mögé bújtatott sejtetett összefüggések a drámaiság kikristályosodási pontjai. Ez a drámaiság a figurativitásban is, de a figuratív áttételek mögül is ugyanolyan dinamikusan