Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)
hajfonatai. Éppen a napokban jártam egy spliti hajókötél-szaküzletben, nem karvastagságú kötelet vásárolni mentem oda persze, hanem csupán csak életem vörös fonalát, amit elloptak volt tőlem, jóllehet gyönyörű volt, valami performanszhoz vettem, ahol is egyik versemet, a végtelen, ahogy mondani szoktam kalandféregnyi vörösfonál---------------------------------------------------------féreg adatott elő - igen, életem vörös fonalát pótlandó vásároltam most meg egy fekete selyemkötelet egy másik performanszhoz, és ott, Splitben, abban a hajókötél-szaküzletben, de künn a kikötőben is, sorban simogattam az óceánjárók derékvastagságú köteleit, ugyanis akkor már tudtam, Nemes Istvánról kell majd írnom, és tudtam, szülővárosában, Hódságon pontosan ilyen köteleket fontak volt egykor, s azt is pontosan éreztem, amíg a kötelek vastag selyemfonalait simogatom, valamiféleképpen már István nemes anyagaival vagyok. Nemes anyagaival, a hódsági civilizációval (magamnak így nevezem) közösködöm - ki hitte volna, hogy éppen ott, Splitben sikerül kapcsolatba kerülnöm e művészet anyagával. Mert vessünk csak egy pillantást Nemes István angyalképeire, angyalos opusára, ami számomra, noha nem biztos, hogy az életmű csúcsa -, de hát az ilyesmit nem tudhatjuk még pontosan -, de azt, hogy egyfajta csoda, azt mindenféleképpen állíthatjuk máris, hiszen ma már lehetetlen angyalt festeni. Utoljára még ifjú koromban láttam képeken valós angyalokat, titkon meg is érintettem őket. Mégpedig 1968-ban Párizsban, Chagall kései, nagy, bibliás vásznain (akkortájt írtam is arról az élményemről, a nagy, tömött, fehér szárnyak hamvas anyagáról). Hiszen tudjuk, még Georges Rouault is, aki pedig tényleg egy szent festő volt - olvassuk Jacques Maritain és Léon Bloy róla írt szövegeit -, fekete, kegyetlen képekben, ha szabad így mondani, elesett nők, kurtizánok képében tudta igazán megfesteni őket, és én ott Splitben (közel a Zenta nevű kis öbölhöz) az óceánjárók köteleit simogatva - a só végtelenül finom minőségűvé preparálja őket - éreztem abszolút angyali anyagát, valamit, ami még biztosan köt bennünket valamihez. Mert ott, akkor arra gondoltam, a tengerek és az óceánok is afféle kenderáztatók - úgy éreztem Nemes István lényeinek hajfonatait simogatom... 5 !
