Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)
A Duna, Gombos, Bácsordas - az ártér volt gyermekkorának, a kalandozások, a gombázások, madarászások, tojásszedések végtelen birodalma. A környék falvaiban áztatták a kendert, rengeteg volt a kenderáztató, kender száradt mindenütt... Noha a kalandozások vonzották, házuk baromfiudvarán is szerette mulatni az időt, mindig ott tanult. És ez a kettősség a mai napig megmaradt Istvánnál, talán ez is az egyik titka, a lokális és a világi is otthonos, meghitt valami számára. A hatvanas évek közepén Adáról a nagy bácsordasi gyógyszerészházba került volt a Horváth család a sok fiúval. Attól kezdve életük valahogy összefonódott. Én is megfordultam akkortájt abban a bácsordasi sváb polgárházban. Arra emlékszem például, hogy a szamaruknak - mert az is volt a gyógyszerészék udvarában - szabad bejárata volt a lakásba. Egy fotelben ültem, egy halinakötésű könyvet olvastam éppen, és valaki nyelvével belelapozott a könyvembe - hátranéztem, és egészen közelről láttam a szamár szemének égő karbunkulusát... Azóta, a Horváthéknak köszönve, azokkal az égő nagy szemekkel olvasok magam is... Biológusok, állatorvosok lettek, az egyik, Horváth Béla - Zündap pedig festő Németországban. Ugyanis édesapjuk halála után édesanyjuk oda költözött, most meg éppen Amerikában él, egy amerikai festő... István Benővel bejárta volt minden vadregényes zugát a Balkánnak, a montenegrói folyók, a Lim, Moracsa, Tara, Sutjeska szorosait, a Durmitort, a Skadari tavat, végig az Adria partját, mint mondja, Bártól fölig Zadarig, Isztriáig mindent, de be a Fruska Gorát, még tüzetesebben végigjárták oda-vissza a Dunát és a Tiszát. Benő a Tisza egyik igazi tudósa lett, az egyik legizgalmasabb, legszebb szöveget ő írta a Tiszáról, neki volt a legszebb víziója a Tiszáról... István a gimnázium elvégzése után Belgrádba ment, mint mondja, egy bőrönddel - mindig is úgy mozgott, mint vándormester édesapja -, az első éjszakát a tasmajdani parkban töltötte. Az építészeti egyetemre iratkozott, éppen hogy megtanulta a skizzen flusz és a finom ceruzák titkát, majd a Képzőművészeti Akadémiával próbálkozott, de nem vették fel, és így átment Újvidékre, ahol fél órába sem tellett - meséli, és felvették. Karlavaris, Vrsajkov, Bogdanka Poznanovic voltak a tanárai, kitűnő pedagógusok, az egyik a bizánci festészet jó ismerője, a másik az Alföld és az Adria síkjának ingeniózus festője, a harmadik pedig az avantgárd médiumok egyik első nagy tekintélyű tanára. 6
