Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)
Napló indulásakor egy-két évet, és hogy ott egyedülálló hangulat uralkodott, sosem is volt feszültség, azt az ő nemes, nyomdász lényének is köszönhettük), igen, az igazi átváltozása életművének, noha fehér Tóth Menyhért fehér világát, illetve a japán cseresznyevirágzást idéző képei is már valami újat jeleztek, valami olyasmit, amit Stupica és az idős Celebonovié képein tapasztaltunk, azt, amit Hamvas szavaival tudnánk legjobban érzékeltetni (Danyi Zoltán által kiemelve): több fehéret, valamint, mint azt szintén jeleztem, ugyanehhez a ponthoz ért el madárfestészetében is kócsagjaival, hóbaglyával, de ez a valós-valótlan több fehér, ez az új közeg Istvánnál mégsem a festék anyagában mutatkozik, mint Tóth Menyusnál, Stupicánál, Celebonoviénál, ezeknél az igen nagy festőknél, hanem a papíroson, a papírosban, a papíros mögött, a leheletnyi papíros, nem papírosok, hanem papíros közegében valamiféleképpen... Az történt ugyanis, hogy mint annyiszor, most is egy napon Milánóba indulva húgához, édesanyjához, Újvidéken találta felejteni lealapozott vásznait, s ezt már csak ott, Itáliában, második-harmadik hazájában vette észre. Csak egy tekercs skizzen flusz volt nála - meséli. Ismerte, szerette ezt az anyagot még az építészeti egyetemről, noha eddig csak rajzai, képei csomagolására használta. Felragasztott egy ilyen simítatlan selyempapírost az ablakra. És egy kis fehérrel próbálkozott. Majd több fehérrel. Próbálta az üveg és a papír anyagát érzékeltetni fehérrel, netán egy kis rózsaszínnel, kékkel, zölddel érintgetve. Azonnal érezte: valamit megtalált. Attól kezdve a flusz hártya lett az anyaga. Egy új eljárást, technikát fejlesztett ki: a saját eljárását. Minden festő akkor születik, amikor rálel saját eljárására. Ő így talált rá, jóllehet jeleztük, egy abszolút papírérzékeny lényről volt szó szinte születésétől fogva. Úgy is mondhatnánk, egy papírban fogant lény Nemes István. Szóval: vakrámát, mély, dobozszerű vakrámát készíttetett, és arra feszítette, ragasztotta a selyempapírost. Éppen úgy feszül - most is úgy dobol rajta nekem -, akárha friss nemes bőrt, antilop vagy még az antilopnál is nemesebb állat bőrét feszítené valamiféle négyzetforma dobra. Nagyon szépen peng, nagyon szépen dobban, akárha a szív. Ez a hang is része István nemes művészetének, ám a kopernikuszi fordulat még csak ezután következik. Ugyanis István nem a színére fest a képnek, hanem a vakráma keretezte belterére a papírosnak, majd színes pasztellkartonnal II 1 I
