Merk Zsuzsa - Bálint Attila: Baja 300 éve város. A Bajai Türr István Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 27. (Baja, 1999)
A felszabadulással azonban nem ért véget a megpróbáltatások sora. A folytatódó harcok, a beszállásolt katonaság ellátása óriási terhet rótt a lakosságra. A Rákóczi-szabadságharcban (a Habsburg-uralom ellen folyó függetlenségi harc, 1703 -1711 ) Baja a császáriak oldalán harcolt - lévén a kamara tulajdona, lakosságának többsége pedig délszláv -, ezért a kuruc katonák (Rákóczi Ferenc harcosai) több megtorló akciót is indítottak a város és környéke ellen. Ekkor szűnt meg minden Baján, ami még a török hódoltság alatt megmaradt. A folytonos harcok megbénították a termelést, pusztították, vagy menekülésre kényszerítették az embereket. A török hódoltság, a felszabadító háborúk, a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult vagy elmenekült népesség helyére telepítésekkel, bevándorlással új népesség érkezett, s kialakult Baja sokszínű nemzetiségi összetétele. A török fennhatóság a karlócai békével (1699) megszűnt Magyarországon, de a Balkán továbbra is uralmuk alatt maradt, s az ott élő keresztény lakosság - félvén a török bosszújától - tömegesen menekült, egy részük a Duna-Tisza közére, s letelepedett a Bácska elpusztított részein. Jelentős számú bunyevác (katolikus horvát népesség) érkezett 1686-ban Markovics és Vidákovics vezetésével. A görögkeleti szerbek Csernovics Arzén pátriárka irányításával 1690-ben jöttek Magyarországra. A XVIII. század derekáig Baján elsősorban délszláv, bunyevác-szerb lakosok éltek. A Czobor család volt a török hódoltság előtt Baja birtokosa. Czobor Márk 1726-ban bizonyította tulajdonjogát, s a város földesura lett, felvidéki birtokairól magyarokat telepített a visszakapott bácskai területre. A kedvező adottságú város vonzotta a magyar kereskedőket, különösen Komáromból jöttek sokan. A németek (a mindennapi szóhasználatban a mai napig sváboknak hívják őket) betelepedése a XVII. század végétől a XVIII. századon át folyamatos volt. Az állami intézmények vezetői, a kamarai tisztviselők, a közel egy évszázadon át itt állomásozó alakulatok katonai szükségleteit előállító mesterek németek voltak. A német birodalom területéről történt nagy állami telepítések közvetlenül nem érintették Baját, a környező sváb községek lakói, különösen az iparosok szívesen telepedtek le a városban. A Duna-parti kereskedővárosban a XVIII. század derekától kezdve egyre fontosabb szerepet játszottak a zsidók. Egy megyei összeírás szerint 1753-ban 10 zsidó család élt Baján, s 1768-ban 16 család engedélyt kapott zsinagóga építésére. A XIX. század első felétől kezdve a zsidóság igen jelentős gazdasági és kulturális szerepet játszott a város életében. Az izraelita lakosság aránya 1900-ban közel 11%. A bajai uradalom 1750-ben a korszak legnagyobb birtokszerzőjeként számon tartott gróf Crassalkovich Antal tulajdona lett. A város főterén álló, barokk stílusú 6
