Merk Zsuzsa - Bálint Attila: Baja 300 éve város. A Bajai Türr István Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 27. (Baja, 1999)

Az emberi letelepülés alapvető feltétele a víz, s ebben Baja bővelkedik. Nem véletlen, hogy a régészeti leletek az őskortól kezdve bizonyítják az ember jelenlétét. Az előkerült tárgyi anyag igazolja a folyamatos megtelepülést. Előkerültek újkőkori leletek mellett rézkori, bronzkori, vaskori tárgyak is.

A város és közvetlen környéke a honfoglalástól folyamatosan lakott területnek számít. Neve török eredetű, amelyet valószínűleg első birtokosától, Bajától nyert. (Baja jelentése: bika.) A város első hiteles írásos említése 1323-ból való, egy peres okirat, melyben „bajai nemesekről" van szó. Baja birtokosai a középnemesség elitjéből kerültek ki, akik a megyében, sőt olykor a szomszédos megyékben is birtokokkal rendelkeztek.

Arra, hogy milyen jellegű település is lehetett Baja a középkorban, nehezen lehet válaszolni, hiszen az első hiteles adat, mely mezővárosként (oppidum) említi 1472-ből való. Valószínűleg már korábban is az lehetett, hiszen fontos útvonalak csomópontjában található. Itt futott össze a kalocsai, halasi, szegedi, szabadkai és zombori út; továbbá Baja révátkelő és kikötő is lehetett, a bátai révvel szemben a Duna bal partján. A bajai országos vásárra vonatkozó oklevél 1406- ból maradt ránk. Jelentős vásáros hely, igen nagy körzetből vonzotta vásáraira a jobbágyokat. Minden bizonnyal tehát - bár a mezővárosi kiváltságlevél nem maradt fenn - 1472 előtt is mezőváros lehetett.

A törökök 1541 -ben megszállták Magyarország középső területét, így Baját is. Egy magyar krónikás így ábrázolja a Bácskát a török hódoltság idején, 1553-ban: „Jó Isten! Mily szomorú képet mutat az egykor legjobb, legtermékenyebb föld;

Baja város pecsétjei

4