Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)

Négy nap után a hesszeni láthatatlanná vált, és Jelkynek 50 tallért kellett volna fizetnie a vendéglősnek az ellátásért, ö előadta a rovására lejátszott csínyt, valamint pénzhiányát; mindhiába, be kellett állnia katonának, beöltöztették, és 80 némettel és sok hollanddal kilenc Gulden havi zsold megállapítása mellett a hajóra vitték, amely Kelet-India felé állt készenlétben az elvitorlázásra. 1755. október 30-án valóban elvitorlázott a hajó; másnap, amikor a brit tengeren Franciaország és Anglia között tartózkodtak, néhány órai tükörsima tenger fölé vastag felhők tömörültek, és hirtelen borzasztó vihar tört ki. Minden oldalról villámlott és szüntelenül dörgött; a villám belecsapott a hajóba és lángragyújtotta. Mindenkit rémület szállt meg, ami őket egészen elcsöggesztette. Bár a kapitány a legnagyobb lélekjelenléttel osztogatta parancsait, és iparkodott mindenkit bátorítani azzal, hogy aggódásra nincs ok; sokan nem adtak hitelt figyelmeztetésének, néhányan gerendákat ragadtak meg, mások deszkákat, és belevetették magukat azzal a tengerbe. Jelky is megfogott egy gerendát, és a tengerre bízta életét. A hullámoktól egész éjszaka ide-oda dobálva, a hidegtől annyira elgémberedett, hogy a gerendát már egyáltalán nem tudta hajtani, mint ahogy néhányszor szerette volna, mert megmentésére minden reményt feladott. A következő napon, amikor elült már a vihar, Jekyt többedmagával angol halászok ragadták ki a hullámok közül. Egyikük olyan jól vendégül látta és befogadta őt, hogy hamarosan erőre kapott. Jelky ezért a bőkezű vendéglátásért kijavította a halász és családja ruháit, közben azonban többször kiment a tengerpartra és sóvárogva várt egy hajóra, mellyel elvitorlázhatna. Végül teljesült kívánsága, mert egy másik holland hajót sodort a vihar a partra, rögtön a kapitányhoz ment, elmesélte elszenvedett végzetét és kérte, vegye fél őt a hajóra. Azzal a kikötéssel engedte meg a kapitány, hogy ki kell javítania a matrózok ruháit. Ennek a hajónak uticélja Surinam volt, egy holland gyarmat Amerikában, amelynek kikötőjébe néhány hét múlva szerencsésen be is futott, innen viszszatérőben, miután dohánnyal és más árúval megrakodtak, egy vihar annyira megrongálta a hajót, hogy a kapitány szükségesnek találta, hogy sürgős javítás miatt Lisszabon kikötőjébe fussanak be, ahol 1756 februárjában partraszálltak. Itt Jelkynek alkalma volt látni a portugál főváros kőrakásait és maradványait, melyet 1755. nov. 1-én egy borzalmas földrengés rázott meg és omlasztott össze. Itt arra kérte a kapitányt, hogy adna néki némi jutalmat szolgálataiért, amit a matrózoknak nyújtott az utazás alatt, de azzal utasí-9