Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)
tóttá el, hogy elégedjen meg az élelemmel, amit az utazás alatt kapott. Jelky azután a legnagyobb szükségnek kitéve szomorúan járkált le és fel a kikötőben és szorgalmasan érdeklődött a hajók érkezéséről és indulásáról. Végül értesült, hogy két máltai hajó fog a következő napokban elvitorlázni és nagy könyörgésre a kisebbikre felvették. Már négy napja vitorlázott együtt a két hajó kedvező széllel, amikor a kapitány parancsára a kisebbiknek jobbra kellett fordulnia, hogy kikémlelje, nincs-e azon a környéken kalózhajó. Két napig hiába voltak felderítő úton, és már indultak vissza, amikor a kormányos hirtelen felkiáltott, hogy egy hatalmas és két kisebb hajót lát.A kapitány látta, hogy ezek kalózhajók, és parancsot adott a menekülésre. De akkor heves szél támadt, amely eltörte az árbocot. Most már nem volt mód a menekülésre, fegyverhez nyúltak, de a törökök minden oldalról körülvették a hajót, megtámadták és felfegyverkezve hatalmukba kerítették; az ellenállókat lekaszabolták, a többieket, akik között Jelky is volt, fogságba vetették. Minden készletet, felszerelést s magukat a foglyokat is elosztották egymás közt, és Jelkyt a kisebbik kalózhajóra vitték. Ez 24 evezőpaddal volt ellátva, mindegyiken 12 férfi evezett. Ezen a hajón utazott 7 hétig, mely után egy partot értek, mely fogyatékos török nyelvtudása miatt még ma is ismeretlen. Innen a többi fogollyal együtt egy népes városba szállították át, és a piacon árúba bocsájtották. Öt magasabb áron kínálták mint a többit, ezért nem talált vevőre. A tengeri rablók megtekintették a rabok kezeit; azokat akiknek vastag bőr volt a kezükön, eladták mint alacsony származásilakat olcsóbb áron, őt azonban kezeinek puha bőre miatt nemesi származásúnak tartották, és ezért magasabb áron kínálták. Ezután egy másik tengerparti városba, Bachna nevűbe (ma Bone, Annaba?) vitték és itt eladták egy nemes töröknek. Valamikor ez szintén a tengeri kalózkodást folytatta, most azonban öreg korára nyugalomba vonult. Jelky tehát rabszolgája volt ennek a nemes töröknek a házában; ez azonban nagyon jóságos és nyájas volt, és őt három hónapig olyan szelíden kezelte, hogy a rabszolgaság igáját alig érezte volna, ha a rabszolgák felügyelője, egy kemény és goromba ember, miként a más rabszolgákkal is, vele is nem bánt volna sokszor kegyetlenül. A gazdának szokása volt majdnem minden héten áthajókázni a szomszédos szigetekre, hogy ott halászattal szórakozzon; erre a szolgálatra Jelkyt jelölte ki. 10
