Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: Baja népoktatásának főbb kérdései 1944-1948 között - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 24. (Baja, 1980)

Az állami tankönyvkiadás megszervezése

rendelet előírja — nagy általánosságban —, hogy mit kell a tankönyvekből kihagyni, de nem ad helyette semmi más tananyagot. Eszerint az olyan döntő fontosságú történelmi időszakot, mint például 1919—1945, egyszerűen törölnék a magyar történelemből? — kérdi a cikk írója, és mindjárt kifogásolja, hogy a rendelet csak az iskolában levő tankönyvekre vonatkozik. Szerinte a kereskedésekben levő példányokat is ki kellene vonni a forgalomból és megsemmisíteni.,ix Egy másik, majdnem egész oldalas vezércikk szerint, 2—3 évig minden tanárnak jegyzettel kellene készülnie az órákra. A jegyzeteket az egész országból ősze kellene szedni és a legjobbak szerzőit lehetne megbízni a végleges tankönyv írásával.'’2 Amennyi életrevaló ötletet tartalmaz az egyik, annyira megvalósíthatatlan, a körülményeket és a gyorsan változó időt figyelmen kívül hagyó írás a másik.

A bajai iskolák megmaradt iratanyagát áttanulmányozva olyan képünk alakult ki, mintha a pedagógusok húzódoztak volna a selejtezéstől, bár ezt nyíltan nem hangoztatják a ránkmaradt jegyzőkönyvek. Bizonyos mértékig érthető ez, hiszen az egyik iskola igazgatója szerint 1945 őszén még mindig a tankönyvek hiánya jelenti a legnagyobb nehézséget a tanulmányi előrehaladásban.05 A VKM 20793/1945. számú rendelete központilag tette kötelezővé a felülvizsgálatot, és az 1945/46. tanévtől csak engedélyezett tankönyveket használhattak a tanintézetek.1''1 Különösen a katolikus egyházi hatóságok vonakodtak a cserétől, a változtatástól. Szerették volna továbbra is a Szent István Társulat által kiadott tankönyveket használni.'15 Az Országos Köznevelési Tanács azonban ezek átdolgozását felületesnek tartotta.'"’

Kifogások érkeztek vidékről is a VKM-hez az átdolgozott tankönyvekkel kapcsolatban. A bajai nemzeti bizottság 1946 áprilisában levélben fordult a minisztériumhoz, és szóvá tette, hogy a tankönyvek kicserélését több helyen formálisan végezték. Behatóan megvizsgálták a régi és az új tankönyvek közötti eltérést, és megállapították, hogy a természettudományi tankönyveknél a régi és az új közötti különbség csak annyi, hogy az új borítólapon az új engedélyezési szám van, melyet egyszerűen ráragasztottak a régire, és ez tette „újjá”. A tartalom, a szöveg teljesen megegyezik a régivel.07

A Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak kellett közbelépnie, hogy ez a tarthatatlan állapot megszűnjék, hiszen a tankönyvek revizionista és királytisztelő szellemet árasztottak.,;s Az egyház viszont élénken tiltakozott az ellen, hogy az „egységes állami könyvek használatát valamennyi iskolában” elrendeljék.1’"

11