Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Murádin Jenő: Nagy István Kolozsváron

reflektorfénybe állítja. Hazajött hát ismét, hogy rajzmappával, néhány skatulya pasztell-krétával, szénnel szülőföldjét járja végig.

Kolozsvár — fél évtized az életből. Az az öt év, amíg itt lakott — hónapokra ide visszajárt — a legszebb, legtermékenyebb korszaka. S ha igaz is, hogy a „kolozsvári anzix” nem érdekelte, felfedezője lesz a Házsongárd, a kolozsvári temetőkért táji szépségeinek — drámai alaphangú temetői képek sorozatát festi meg — és mint említettük, típusait itt a városon is megtalálta. Erdélyi irodalmi életünk jóformán teljes arcképcsarnoka került ki keze alól. „Külvárosi” modelljei mellett Kolozsvár a legszebb Nagy István-i típust ajándékozta neki — és mindnyájuknak: Bolond Sándort.

Nagy István kolozsvári tartózkodásának lemozgalmasabb évét, a fejlődésben, élete alakulásában is annyira jelentős 1926-os esztendőt választottuk ki, első kolozsvári kiállításának eseményeit.

Ötévi ittartózkodása alatt (1929-ben családjával a jugoszláviai Sajkásszentiványra költözik, majd Baján telepedik meg). Kolozsváron több kiállítása volt. 1926 a bemutatkozás éve Erdélyben. Rajzai már nem ismeretlenek Kolozsváron, 1925-től a Pásztortűz reprodukálja, s az emlékezetes 1923-as budapesti kiállítás visszhangja is eljutott hozzánk. Kőmíves Nagy Lajos akkoriban írja róla — festői teljesítménye, valódi tehetsége rangjához mért — méltató cikkeit.

Konstruktív szerkesztésű, párhuzamos vonalakkal sötétre hangolt képei annyira újak, drámaiságukban olyan döbbenetes hatásúak, hogy bemutatásuk a még konzervatív festészeti hagyományokat ápoló városban valóban szenzáció volt. Festőjük nem kér részt a kolozsvári művészeti életben, nem vesz részt a meg—megújúló művészi szervezkedési kísérletekben, társaságát is másoknál ritkábban keresi a kávéházak művészasztalainál.

Ez az oka hát, hogy visszhangos sikere ellenére a pályatársak elismeréséből nem hallatszanak ki az irigység hamis felhangjai. Kenyérharcon, nemzetiségi elfogultságon felülemelkedő siker volt ez a kolozsvári bemutatkozás.

A kolozsvári vármegyeház üvegterme 1926 május elsejétől fogadta be azt a kiállítást, melyet a sajtó Erdély legnagyobb művészeti eseményeként méltat. A siker minden biztosítéka ellenére is Nagy István mégsem maga kezdeményezte ezt a bemutatót. A zárkózottságáról ismert, minden nyilvánosságtól, közszerepléstől ösztönösen irtózó festő megnyilatkozásaira annyira jellemző eset volt ez is. Barátainak kész tények elé kellett állítaniuk a festőt. Tudta nélkül, utólagos beleegyezésével, a távollétében és az éppen Kolozs-66