Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Murádin Jenő: Nagy István Kolozsváron
váron hagyott kepeiből rendezték meg a kiállítást. Hogy kik? Erre nézve nagyon sokatmondó körülmény: 1926-os tárlatát Kuncz Aladár, az 1927-est Kádár Imre, a két háború közti romániai magyar irodalom jelesei nyitották meg. (A következő évit azután már senki — ezt barátainak is határozottan megtiltotta ...) Kövessük e maga nemében rendhagyó kiállítás eseményeit. Erdélyi publicisztikánk két világháború közti történetében alig van rá példa, hogy egy művészeti esemény annyira a lapok első oldalára kívánkozott volna, mint ez a mostani. Nagy István vezércikket kap a Keleti Újságtól, de valamennyi lap már-már presztízs kérdést csinál belőle, hogy a megnyitó napján köszöntse az eseményt. Kiállításának sajtójában tallózunk „Sorsok néznek le ránk és mondanak vádbeszédet a megelevenedett falakról, hangosabban és zordabb pátosszal beszélve, mint megannyi moralista könyv és prédikáció... Mert Nagy István a görög sorstragédiák szerzőinek örököse az ecsetben” — írja vezércikkében az akkori idők legtekintélyesebb romániai magyar polgári napilapja. Az Üj Keletben a költő Salamon László köszönti a kiállítást. Portréit dicséri, hiszen tájképekből ezúttal valóban keveset láthattak. ,.A kiállított pasztellek közül legmegkapóbban > legerőteljesebben a „Bolond Sándor” című döbben elénk Majdnem rembrandti homály keretéből egy darab élesen sikoltó élet, kacajosan könnyes szomorúság néz velünk farkasszemet; — a bolond, kinek savós szemében az élet gúnyja, semmibevevése, emellett valami állati boldogság tüze csillan meg, szatíri könnyedség és lombrózói terheltség kuszasága.” A megnyitó napján kelt az újság méltatása is. Szemleírója ilyenformán összegezi a román paraszt ábrázolását képein: „Avram láncú, a hegyek királya büszkén, tágranyílt szemmel álmodik csodás jövendőt.” A művész édesanyja című klasszikus fogantatású képét és — Salamon Lászlóhoz hasonlóan — a Bolond Sándor portrét emeli ki az Ellenzék kritikusa. „Bolond Sándor — egy bokrétás, bolond szalmakalap, egy merész pipa az agyaron, egy groteszk vigyor az arcon és már hallod a megrázó röhejt, mely belesüvít az utca zajába.” Kőmíves Lajos zárja a sort (Keleti újság, május 5 ) arcképeinek nagyon szép lélektani elemzésével. „Nézzünk bele modelljeinek szemébe, amelyek alatt lélek re-67 5*
