Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához
6. Nagy István balatoni témájú képei a rendelkezésünkre álló források tanúsága szerint két nagyobb csoportba sorolhatók. Az első csoport, amelyben a huszas évek első felére jellemző oldott, kissé széteső komponálásmódot mutató pasztelleket találunk, 1924 nyarán született, vagyis az emlékezetes sikerű 1923-as, Nemzeti Szalon-beli tárlatot követő év nyarán. Erről a tényről egykorú sajtó tudósításból értesülünk: „ ... festőink ezen a nyáron ismét felfedezték a Balatont... Ezen a téren a legérdemesebbet kétségtelenül Nagy István végezte. Amit tavalyi kiállításán beígért, azt most elhozta magával a Balaton mellől: nemcsak új színeket, új hangulatokat, nemcsak vizet és kies partot, hanem a Balaton karakterét hozta magával munkáiban, azt a Balatont, melynek leggyengédebb lehellete elárulja és magán viseli a magyar rónák tőszomszédságát. Mintegy száz képét láttuk, amelyekkel valóságos élményt tartogat a művészetkedvelő nyilvánosság számára...” (Világ, 1924. szeptember 5. „A nagy pénztelenség miatt művészeink nagyrésze nem dolgozhatott a nyáron.”) Második Balaton környéki útjáról özv. Nagy Istvánné szíves közlése nyomán (1960. nov. 6.) a következőket tudjuk: 1927-ben, közvetlenül fiúk születése előtt együtt jártak a Balatonnál. (Később, 1928 karácsonya körül a Bakonyban, Zircen, majd Porván tartózkodtak.) Az 1961. január 24-i beszélgetésben ugyanez a téma így fogalmazódott meg: „a Balatonhoz 1927 októberében értünk. Bakonyi korszak: a fiú születése után.” Stíluskritikai alapon ebbe a második periódusba sorolnánk a MNG tulajdonában lévő, utoljára a Művészet 1973, júniusi számában reprodukált „Balaton” című pasztellképeit, továbbá a bajai Klossy-gyűjteményben őrzött „Balatoni táj” című pasztellt, amelynek reprodukciója a bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum Közleményeiben jelent meg, a 154. lapon, Faludi Gábor—Klossy Irén: Adalékok Nagy István értékeléséhez című tanulmányának illusztrációjaként. (Baja, 1968.) A szerzők által javasolt 1924-es dátum a tanulmány írása idején az „egyetlen balatoni korszak” koncepció jegyében még önként adódott. Korrigálása azonban a fentiek értelmében feltétlenül szükségesnek látszik. 7. A datálási problémáknál maradva: legutóbbi átfogó korszakolási kísérletünk, az 1965-ben megjelent kismonográfia óta az alábbi két esetben kerültek napfényre olyan új adatok, amelyek szükségessé teszik, hogy módosítsuk, illetve pontosítsuk az ott megadott keletkezési dátumokat. a) Az i. mű 22. képtábláján (színesen) reprodukált „Botos 30